Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

Fejlödés

Hogyan ismerjük meg magunkat? Minden képen helyzetekben kell résztvennünk, és azokban megfigyelni magunkat. Vannak helyzetek, mik kellemesen érintenek, és vannak, mik kellemetlenül. Kellemesen érinthet, ha jót hallok magamról, és hajlok azt elhinni. De sokszor mégis elcsodálkozok, hogy valójában nem is úgy van. Nem teljesen igaz az a pozitív megállapítás rólam, mégis jól esik. Kicsit olyan érzés, mint a gonosztevőnek, mikor még nem bukott le. És mégis jólesik az embernek, még a hamis dicséret is, alapuljon az hízelgésen, vagy csak rossz megismerésen. Ebből is lehet tanulni, mint mindenből. De mégse hitessük el magunkkal, hogy tényleg olyanok vagyunk egészen. Van mikor az igazság fáj. Mikor valaki pont egy gyenge pontunkra tapint. Mintha kést szúrna belénk, és védekezni, magyarázkodni szeretnénk, mentségeket keresni, de legbelül tudjuk, hogy igen, ez a hibánk. Az ilyen fájó és kétértelmű helyzetek kapcsán elemezve, hogy mért is merülnek fel bennünk kételyek magunkkal kapcsolatban, vezetnek az önmegismerés lépcsőfokain, saját magamhoz. 
Sok és sokféle helyzetben meg kell magamat figyelni, hogy valóban megismerjem magam. És még így is nehéz eldönteni azt, hogy amit sikeresen végzek hosszú ideje, az valóban jellemez e engem, és azért csinálom mert szeretem és része a személyiségemnek, vagy azért csinálom, mert tehetségem van hozzá, és hogy e tekintetben különbözzek a többségtől, akik e tevékenységben kevésbé jók. 

Szeréni S. Péter

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kezdjük megtanulni, hogy a boldogságot nem másban, hanem magunkban keressük. Igen, előbb jöjjünk tisztába magunkkal. Ezzel eddig nincs is gond, egyedül, sokszor jobban érezhetjük magunkat mint társunkkal. Mégis kevesen ismerik be, és fogadják el, hogy egy minőségi egyedüllét sokkal tartalmasabb és értékesebb mint egy ellaposodott, döcögősen vagy rosszul működő kapcsolat. A boldogság az adásban rejlik. Abban amit és ahogyan nyújtani tudok, de legfőként, abban, ahogyan azt a társam fogadja, ahogyan elfogadja, és ahogyan reagál rá. Mert hiába nyújt az ember folyamatosan, a szíve teljes szeretetével és gondoskodásával, ha a másikról az lepereg és természetesnek veszi, és még csak az sem látszik, hogy hálás lenne érte, vagy megbecsülné. Én boldog vagyok és nyújtom amit tudok, de hogy a másik is boldog, azt abból tudhatom, ahogyan azt viszonozni szeretné. Nem hiszek abban, hogy valaki nem tudja kimutatni az érzéseit. Amit nem tudunk kimutatni, az nincs is. Továbbá nem várhatom el senkitől, hogy találja ki, mit érzek iránta, és mennyit jelent nekem. 

Szeréni S. Péter

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Vajon csodálkozhatunk e azon, hogy az átlag férfi nehezen mutatja ki az érzéseit, és olyan dolgokkal foglalkozik, amiről azt tanították neki, hogy azok a férfias elfoglaltságok. Hisz egy átlag fiú gyereket arra nevelnek, hogy sírni lányos dolog, fiúknak nem szabad, ha elesik álljon fel hamar és szaladjon tovább. A fiúnak verekednie kell, küzdenie, és büszkének lennie. A lányokat sokkal természetesebben nevelik. Ők megtanulhatják, hogy a sírás nem a gyengeség jele, és hogy nem az az erős, aki orrba veri a másikat, és nem annak van igaza, aki hangosabban üvölt. 
Ugyan gyerekkoromban érzékenyen érintett, hogy édesapám oly korán elhunyt, hogy nem is ismerhettem, mégis ennek köszönhetem, hogy nem lettem én is átlag férfi. Nem volt előttem férfimodell, és nem is választottam apukám helyett más példaképet. Anyukámtól sem kaptam igazán nevelést, el volt foglalva azzal, hogy meglegyen a mindennapi étel az asztalon. Anyukám példamutatásából azt tanultam, hogy ha nincs más aki megcsinálja a dolgokat, magunknak kell azt megcsinálni. Én pedig, így jóformán mindenféle nevelés, és példa nélkül, magam alakíthattam az elképzelésemet arról, hogy milyen is legyek, mint férfi. Később, az életemben szereplő nőktől tanultam meg, hogy milyen egy nő, és hogy milyen legyen egy férfi. Minden nőtől tanultam valami értékesek magamról és róluk. Minden Nő adott egy darabot ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen most vagyok, és elvett belőlem valamit, amitől ő lett több. 

Szeréni S. Péter

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyedül nem megy. 
Naponta olvashatjuk a leírásokat, hogy milyen az igazi nő és igazi férfi. Valójában nincs igazi nő, amíg nem találkozott az igazi férfival, és nincs igazi férfi, amíg nem találkozott az igazi nővel. És egy nem igazi férfi vagy nő, nem várhatja el a társától, hogy igazi legyen, ha ő maga nem igazi. Mert csak mi magunk tehetjük párunkat igazivá, bennünket pedig ő. Ez csak óda-vissza hathat. Csak úgy működhet, ha kölcsönösen egymást tartják a legfontosabbnak az életükben. És ugyan annyi érzelmet és gondoskodást tesznek bele. Egy lakást akkor lehet otthonná varázsolni, ha van, akivel otthon tudjuk benne érezni magunkat. Mindkettőjüknek ugyan annyi joga van a szabadidőhöz. Nem várhatja el egyik fél sem a másiktól, hogy míg ő mindig a saját dolgaival foglalkozik, addig párja a közös ügyek alatt roskadozzék. Nincs olyan, hogy női feladat, és külön, férfi feladat. Ha mindkét fél dolgozni jár, és közel annyi időt töltenek a munkahelyükön, akkor mért az egyik dolga lenne a főzés, mosás, takarítás, míg a másik a saját kedvtelésére tévét néz, vagy a számítógép előtt ül? Az igazi nő, szereti az igazi férfit, tisztelik egymást, és segítik egymást. Bármelyik fél a másiknak barátja, párja, szeretője csak akkor lehet, ha egymást azzá teszik, őszinteséggel, tisztelettel, odaadással. 
És nincs igazi megértés ott, ahol hiányzik a nyitottság egymás személyisége, és érdeklődési köre iránt. 

Szeréni S. Péter

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mi a helyes, megismerni magamat és elfogadni, vagy legyőzni magamat? Manapság nem beszél senki a magam legyőzéséről, ma az elfogadást támogatják a tanítók, szemben a tíz évvel ezelőtti állásponttal. Valójában van e különbség a legyőzés és az elfogadás között. Nem lehet semmi nagyot, de sokszor még hétköznapit sem létrehozni, hogy ne merüljenek fel bennünk kételyek. Nézzünk egy sportteljesítményt. Például lefutunk egy távot: Ismerem magam, tudom, hogy a napi nyolc kilométer az megy. De rosszabb napokon már a táv elején érzem, hogy nincs kedvem tovább futni, a táv felénél pedig szabályosan fel akarom adni. De nem adom fel, futok rendületlenül. Ez micsoda? Elfogadtam, hogy igen is le tudom futni, és lefutom, vagy legyőztem magam és úgy futottam le? És ki az, aki fel akarta adni, és ki az, aki lefutotta? És milyen viszonyban vannak egymással? 
De nézzük a munkahelyen a munkát. Ki ne gondolta volna még munka közben, hogy nincs kedve az egészhez? Elfogadod, hogy dolgoznod kell, ez vagy Te, akinek dolgoznia kell, és dolgozik, vagy legyőzöd a nyűgösségedet és azért dolgozol? És ki az aki nem akar dolgozni, és ki az aki mégis dolgozik? A mégis megcsinálásra általában büszkébbek vagyunk, de aki feladja, az is tud mentséget felmutatni. 
"Ismerd megy magad!" Ki az aki megismer és kit? Tudd, hogy a tudatunk folyton becsap bennünket magunkkal kapcsolatban. Szebbnek látjuk magunkról a képet, mert így óv meg bennünket a szomorúságtól, amit a valós kép okoz. Tehát ha elég vacakul érzed magad, saját magadtól, akkor közelebb állsz a valósághoz. A pozitív gondolkodás kicsit hátráltat bennünket saját magunk megismerésében, de nem folytatom, mert a hosszú gondolatokat kevesen olvassák el. 

Szeréni S. Péter

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A feladat nem az, hogy megváltozz. Hanem, hogy úgy kell változni, hogy a környezetünk nem akar erről tudomást venni. Te minél szelídebb vagy, ők annál bosszantóbban nőnek a nyakadra. Szelídségedet és békédet úgy értelmezik, hogy győztek, győzedelmeskedtek feletted. Ezt tudomásul venni és elfogadni az igazi feladat. Itt kell erősnek lenni. Mert az emberek között kell megváltozni, jobbnak lenni, és lassan, nagyon lassan fogják belátni, hogy már más lettél. De aki nem akarja és vak, és mindenkit a saját szintjén akar tartani, az soha nem fogja észre venni. De ezek az emberek között tudod lemérni a saját változásodat, ők adják a feladatot, ők a lecke. Az új ismerőseid már olyannak ismernek meg, amilyen vagy, a régiek olyannak, amilyennek látni akarnak. 

Szeréni S. Péter

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megértés és tapintat nélkül nem lehet szeretni. Aki nem képes másokat megérteni és a hibákat tapintattal kezelni, az összetéveszti a szeretetet valami önző, önérvényesítő zsarnoksággal. Mindig kínozni fogja azokat, akik körül veszik, és soha nem érti meg őket. 
A megértés: elfogadás, az elfogadás: egy lépés a másik irányában. A tapintat érezteti másokkal, hogy nincsenek egyedül. Aki érzi, hogy nincs egyedül, az megnyitja szívét és kész befogadni az iránta táplált érzéseket. Megszületik a szeretet, mely tiszta és önzetlen, érzés teremtette érzés.

Szeréni S. Péter

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az emberek mindenre magyarázatot akarnak. Egy szakítás vagy válás kapcsán is mindenki az okokra kíváncsi, azt hiszik, hogy megértheti. Az ilyesmiben sokszor olyan érzelmek és érzések is szerepet játszanak, amit magamnak se tudok megmagyarázni, nemhogy másnak. 
Indokaimat bármire, csak az értheti és fogadhatja el fenntartás nélkül, aki az én szememmel látja, az én szívemmel érzi, az én fejemmel gondolkodik, és éli az életemet, tehát rajtam kívül senki más.
Sokan azt hiszik, hogy minden fekete, vagy fehér. És nem érthetik, hogy elhagyhatok olyan valakit, akit szeretek, mert a szerelem ellenére sem tud jól működni a dolog. Nem hiszem, hogy a szerelem legyőz minden akadályt, és hogy a szerelemért mindent el kell viselnünk. Néha tovább kell lépnünk, mikor valami több keservet és gyötrődés okoz mint nyugodt percet. Ilyenkor a nehézségek győzik le a kapcsolatot. 
Mégis tudni szeretne mindenki mindent, és maga eldönteni, hogy helyesen cselekedtem e. Sokszor, aki a saját életével sem boldogul, teljesen egyértelműen mond ítéletet mások felett. 
Lehet, hogy mások kevésbé elfogultak velem kapcsolatban, mint én vagyok magammal, de ha azt mondom szeretek valakit, kevesen érthetik, hogy az nálam mit jelent. Mert a szavunk egy, a szavak jelentése más-más fokozatot jelent a különböző embereknél. 
Sokszor azok használják a legtöbbet a nagy szavakat, az érzelemteli szavakat, akik képtelenek a nagy érzelmekre. Így szavakkal helyettesítik azt, amit nem tudnak érezni, amit nem tudnak másokkal éreztetni. Ez az érzelmi zsarolás. 

Szeréni S. Péter

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyetlen megélt évemet nem adnám vissza semmiért. Még a legrosszabb napjaimat sem. Minden bánatom, minden szomorúságom kellet ahhoz, hogy most így álljak itt, ahogy vagyok. 
Minden évvel több lettem, minden héttel és nappal. Nevelt a bánat, tanított a szomorúság. És én egyre sűrűbben köszönöm meg a nehézségeket. Megköszönöm, hogy ezt is megtapasztalhattam. Sokszor abban a percbe tudom, mért ér valami, összekapcsolom egy múltbéli eseménnyel, események láncolatával, mint egy megkerült puzzle darabot, a helyére illesztek és mosolyogva hálálkodom a sorsnak, hogy megérthetem a dolgokat. Nagy ajándék, ha tudjuk, miért ér a rossz. És még nagyobb ajándék, ha be is merjük magunknak vallani, hogy mi vagyunk benne a bűnösök. 

Szeréni S. Péter

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A legtöbben egy kapcsolatban a társunktól várjuk, hogy hűséges, odaadó és figyelmes legyen, de elfeledjük, hogy ezek alapját nekünk kell biztosítanunk. A hűség alapja, hogy megadjuk egymásnak, amire a másik vágyik. Figyelmünk középpontjábaemeljük szeretetünkkel, mintegy érzékeny műszerrel tapogatjuk le vágyait, és kiszolgáljuk azt. A szeretet ereje abban rejlik, ha az igazi és valóban a másikat szolgáló, hogy a legtöbb esetben viszonzást nyer. Mert aki nem önző és nem vak a szeretetre a jóra, az képtelen elviselni, hogy csak kap és kap. Feltör benne a vágy, hogy viszonozza és még többel hálálja meg. Aki nem ezt teszi, az elmenekül a szeretet elöl, lerázza magáról azt, aki kedves hozzá, megbántja, hogy elvegye a kedvét az ily gyengédségtől. Az ilyen emberrel nem érdemes hosszan érintkezni, mert megnyomorít bennünket. Észre sem veszi, hogy ő maga űz el bennünket, lök bele egy másik ember karjába. 

Szeréni S. Péter

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha kellemetlenül érint egy helyzet, vagy néhány mondat, akkor ott egy önismereti feladat rejlik. Ott valamit titkol az ember maga elől, vagy menekül egy tagadhatatlan hiányosságtól. Ugyanis amit már tisztáztunk, elfogadtunk és amin készek vagyunk javítani, az már nem fáj, ha rátapintanak. Az fáj, amit takargatunk. Nem segít rajta, hogy a pozitív dolgokra koncentrálunk. Manapság sokan elfelejtik, reálisan szemlélni a dolgokat és magukat. Csupán a pozitívre koncentrálás, fájdalomcsillapítás, a tünetet kezeli, nem az okot. 
Szóval elfelejtjük, hogy a pesszimista és optimista nézet között ott a valóság, a reális élet, amit élünk. A hibáink nem szűnnek meg attól, hogy nem gondolunk rájuk és csak a pozitívra gondolunk. Az erő és fejlődés a dolgokkal való szembenézésben rejlik. Amit nem azonosítok, azt nem tudom jobbá tenni, abban nem fejlődöm. 

Szeréni S. Péter

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem létezik jó és rossz út, sem jó és rossz döntés. Az életünk az út, melyen néha döntenünk kell. Bárhogyan is döntsünk, nem a döntés a lényeg, hanem hogy a döntésünk következményeit hogyan viseljük. Bármi is történik, a mi utunk az, hogy emberek maradjunk minden helyzetben. Ahogyan a dolgokat megoldjuk, csak az számít. Mindegy, hogy az igazival élünk e, vagy sem, szeretjük e munkánkat, vagy kevésbé, ki lehet e jönni a szomszéddal, vagy nem. Viselkedésünkre nem mentség, mások viselkedése. Az az ő dolguk. A mi dolgunk a saját belső életünk. Minden helyzetből kihozni azt, ami harmonizál a lelkünk mély nyugalmával. Ha ezzel pénzt veszítünk, vagy a tekintélyünk szenved csorbát, esetleg elhagy bennünket valaki, ez azért van, mert így kell lennie, ez az út része. Néha azt érezzük, hogy dönthettünk volna másképp is, de ki tudhatja, nem ugyanezek a dolgok történtek volna e velünk, csak más szereplőkkel, más sorrendben, más helyszíneken. Amit meg kell élnünk, aminek meg kell történnie, az elöl nincs menekvés. Elfuthatunk, de utánunk jön, vagy elénk vág, és megvár valahol, mi meg belesétálunk. Csak egy út létezik, amin éppen járunk, azon kell végigmennünk, és a lehető legtöbbet megértenünk közben, és méltónak lenni magunkhoz. 

Szeréni S. Péter