Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

A kapcsolatokról

Vannak élmények, melyeket egy hozzánk közelálló személlyel éltünk át és olyan mély érzelmeket váltottak ki, amit már a kapcsolat megszakadása után, egyedül lehetetlen újra érezni. Gondolok itt egy film megnézésére, egy zene meghallgatására egymáshoz érve, összesimulva, kitárt szívvel és lélekkel, mikor nem csak azt érzem, amit nekem jelent az élmény, érzem és élem azt is, amit a mellettem fekvő lény érez, átél, és érzem amit jelent neki. Ilyenkor felerősödik az élmény. A szép sokkal szebb, a szomorú sokkal meghatóbb, minden sokkal-sokkal mélyebben érint meg, e meghitt kitárulkozott lelki közösségben. Mikor egyedül akarjuk megismételni az élményt, tapasztaljuk, hogy nem érezzük ugyanazt. Hiányzik egy töltöttség, hiányzik egy érzelmi kapcsolódási pont. Nem tudjuk már átélni, keressük a pontot, ahol a legnagyobb katarzist éreztük egy zenei ütemváltás, vagy a fuvola felzárkózását a hegedű mellé, de nem találjuk meg, mert egy ember kevés az átéléshez, nincs meg a lelkünkhöz kapcsolódó hasonló lélek, aki egy magasabb szintre emelje élményünket. 

Szeréni S. Péter

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mi is az őszinteség? Talán nem muszáj hozzá fájóan igazat mondanunk. Hisz, akármilyen őszinték is akarunk lenni, véleményünk a miénk, mi alkottuk a tapasztalataink, emberi kapcsolataink mintája alapján. Koránt sem biztos, hogy amit igaznak hiszünk, az valóban megállja a helyét az itt és mostban. Abban a pillanatban úgy érezzük, hogy az a véleményünk, mert ingerültek vagyunk, kevésbé elnézőek és nem túl toleránsak. Mielőtt a másik fejéhez vágnánk valami goromba szót, nagy őszinteségi kitörésünkben, érdemes belegondolni, vajon jóhangulatban is ez lenne-e a véleményem, és aggaszt-e valóban az a dolog annyira, hogy megbántsunk vele valakit, aki fontos számunkra. Vajon nekünk nincs e számtalan hibánk, mivel szembe találhatjuk magunkat egy vita hevében? Talán érdemes eldöntenünk, hogy türelmesek leszünk egymással, ha fontos nekünk a másik és a problémákat nem ingerült állapotban akarjuk megbeszélni, hanem nyugodt hangulatban, mikor nem támadásnak élheti meg a másik fél, hanem jó tanácsnak. Könnyen elfeledjük a kimondott szavunkat, de akit megbántunk vele, abban egy tüske marad, minden egyes szó, ami fáj neki, hacsak rágondol. E tüskék gyűlnek, mint tűpárnában a tűk, és minden egyes tüskével messzebb kerülünk egymástól. Igazából észre sem vesszük a mindennapokban, csak a viták egyre ádázabbak, és egyre nehezebben békél meg a két ember, míg egyszer csak nem bír megbékélni. Egyszer csak annyira közömbös lesz a másik fél, hogy már nem érdekel a véleménye, nem vitázunk vele. Megsemmisült az érzelem, vége lett... 

Szeréni S. Péter

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy pillanatra képzeljük el magunkat. A szokásainkat, a viselkedésünket. Na igen, a saját szemünkkel minden rendben van velünk, de képzeljük el, milyen lehet velünk élni. Most tekintsünk magunkra a társunk szemével, vagy egy elképzelt társ szemével. Mit látunk? Néha érthetetlen türelmetlenséget, néha kapkodást, vagy idegesítően ráérős szöszmötölést, mikor a másik sietne. Néha makacskodást, hogy csakazért se, netán kötekedést, vagy érdektelenséget társunk gondjai iránt. Nem vagyunk angyalok, mint ahogy az sem, akivel élünk, de talán több toleranciával tudunk lenni, ha néha azt is elképzeljük, hogy velünk milyen az élet, mint ha csak azt érzékeljük, hogy milyen a társunkkal. 

Szeréni S. Péter

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az igazi társad nem egy konkrét személy, akit előre kijelöltek erre a célra, és valahol várakozik a végszavára, hogy a megfelelő időben beléphessen az életedbe. Mivel a legtöbben, egy előre csomagolt "millerit-igazira" várunk, akit csak kiolvasztunk, és már fogyaszthatunk is, sok esetben nem jön el. Az igazit mi tesszük azzá, de előbb magunkat kell igazivá minősítenünk. Saját magára majd mindenki úgy tekint, mint aki bármikor igazi lehet valakinek, aki belép az életébe. Pedig egy idő után, és néhány csalódás árán be kell látnunk, hogy igen is tisztáznunk kell magunkkal, hogy tulajdonképpen mit tudunk nyújtani egy kapcsolatban, és ez mivel viszonozható. Már nem lehet csak úgy fejest ugrani valakinek a karjaiba, és lesz, ami lesz. Meg kell érnünk arra, hogy olyan társat válasszunk, aki kellően nyitott arra, hogy megismerjen bennünket teljesen, odafigyel ránk és lefogad, akit elfogadhatunk. Aki kellően érzékeny, hogy megértsen, akivel vannak közös pontok az életünkben. Az együtt töltött idő minőségétől válik a kapcsolat értékessé, a társ igazivá. Ha el tudjuk mondani egymásnak legbensőbb érzéseinket és megértjük a másikat. Magához szorít, ha arra van szükséged, letörli a könnyeidet, veled nevet. Az előző rosszabban végződő kapcsolatok érlelnek meg bennünket, hogy értékelni tudjunk valakit, aki értékel bennünket. 

Szeréni S. Péter

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha van valaki, akinek az ölelésében jó aludni, akinek a karjában jó ébredni, akihez izgatottan sietsz bárhonnan, akitől rossz megválni még rövid időre is, akkor fontos neked valaki.
Ha érzed a megnyugtató tekintetet, ha hallod a hangot, mely minden rosszat semmissé tesz, ha érintésétől minden új fényben ragyog, szeret valaki.
Ha valakiért mindent megteszel, ha valaki szomorúsága jobban fáj, mint saját bánatod, ha valaki jókedve boldogít téged, szereted őt.
Ha valaki végig tud rajtad nézni úgy, hogy attól beindul a szexuális fantáziád, ha valakinek a legkisebb érintését is kívánod, ha valaki csókjától megroggyan a térted, ha arra vágysz, hogy vele a szeretkezés soha ne érjen véget, boldog vagy.

Szeréni S. Péter

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az igazi nyugtatószer, egy ölelés, melyben egybeolvadunk. Szívünkben csak egy vággyal, "örökre úgy maradni". Ráhajtani fejünk egymás vállára, érezni a másik testét. Így eggyé válni, nem gondolni semmire, csak hagyni, hogy átjárjon a boldogság. Áramlik köztünk az energia. Még közelebb, még beljebb akar az ember bújni a másikba, de nem lehet, testünk határt szab. Lényünk megolvadt, testünk két összefonódó inda, melyet erővel szét nem lehet tépni. Most fájna a legszebb szó is, mily kiábrándító lenne megszólalni. Csak így maradni az idők végeztéig, igen ez a nyugalom, a végtelen összeforrottságban. Nem is vagyunk ott, ahol. Valahol repülünk, szállunk mint sas az égen, repülünk hegyek felett, át óceánon, rózsakertben megpihenve, zöld fűben elheverve, de el nem engedjük egymást, azt nem lehet. 

Szeréni S. Péter

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Akkor válhatunk megfelelő társakká, ha már tudunk önállóan is boldogulni. Ha kiválóan érezzük magunkat társ nélkül is, és nem várjuk, hogy valaki boldoggá tegyen bennünket. Mikor hazamegyünk az üres lakásba és nem érzünk magányosságot. Az egészséges ember kiváló társaság a maga számára, soha nem unatkozik, unalmat nem ismer. A hozzá illő társ az lehet, aki nem zavarja meg a saját magával élt harmóniát, hanem teljes mértékben belepasszol mind gondolkodásmód, mind életvitel szerint. Az önmagában is boldoguló és magát így elfogadó ember egy bástya, két ilyen bástya már bevehetetlen erőd. Ők képesek harmóniában leélni életüket. Tudnak a közös programnak örülni és tudnak külön-külön elvonulni egy könyvvel. Tudnak közösen filmet nézni és tudnak csendben lenni. 

Szeréni S. Péter

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aki egyszer megtapasztalja, milyen jó érzés kiszolgálni egy nőt, az utána nehezen válik meg e foglalatosságtól. Mert más fogalma van a nőknek a férfiasságról mint maguknak a férfiaknak. A félreértés abban keresendő, hogy a férfiak egymás szemében akarnak férfinak tűnni, nem pedig a nőkében. Nagyobb csapásként éri, ha férfitársai szemében veszíti el férfibecsületét, mint ha a nő tartja nevetségesnek férfiaskodását. Pedig kit akar a férfi meghódítani, férfitársait, vagy a nőt? Nagy butaság a nő megbecsülését elcserélni a férfitársak elvárásaira. Sajnos a legtöbb férfi gondolkodása el van rontva gyermekkorától kezdve. 
Mégis tudom, hogy lehet a munkahelyen a legtöbbet beletenni a napi tevékenységben, otthon pedig megköszönni a nő fáradozásait. Hogy lehet fáradtan a nő ölelésére szomjazni. Hogy többet ér kedvesünkkel a közös program, mint bármilyen férfitársaság. Azt gondolom, a nők igényei szerint lehet férfi a férfi, és ekkor a nő sem felejt el nő maradni. 

Szeréni S. Péter

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------