Időpont: Egy nyáreste,

Helyszín: Egy sátorozó hely a Pilisben.

Néhány kempingező többet ivott a kelleténél. Ma nem akartak zenét hallgatni, mert az előző napokban már összetűzésbe keveredtek a szomszédban sátorozókkal. De úgy gondolták, halkan azért, csak’ hallgathatják egy kicsit. Halkan hallgatták, amíg nem következett a Cserháti Zsuzsa dal. A „Volt egy fiú, árva fiú, nem szerette senki…”

Ekkor az egyikük, később maga sem tudta megmondani miért, igazából nem szerette túlzottan ezt a számot, teljes hangerőre tekerte fel a magnót.

„Árva fiú jöjj vissza! Hová sietsz, mond hová? Jöjj! Valaki hív, valaki vár…”

Fél perc sem telt bele, a zene elhallgatott, megszűnt az áram. Csak egy ismerős, de nem kellemes hang szólt még egyszer: - Most hallgassátok! Muszáj volt hangoskodni ma is!

A sátorozók áldásos szerepe ezzel véget is ér.

Új helyszín: Egy kis fahíd, nem mesze a sátorhelytől,

Időpont: Ugyan az a nyáreste.

Valaki a hídon próbál nyugovóra térni. Kimerült ember, egésznap az erdőben bolyongott. Nyugtalan. Reggel indult el otthonról, messziről… Nem akart többé haza menni. Úgy érezte, senki nem veszi komolyan, nem fog hiányozni senkinek. Meg akart halni, de nem tudta megtenni. Az erdőben sötétedett rá, mikor a kis hídhoz ért, úgy gondolta, itt tölti az éjszakát. Nem bírt elaludni, túl nyugtalan volt. Elhatározta, hogy másnap keres egy szakadékot és beleveti magát.

Ekkor, nem tudni honnan, felcsendült egy dal: „Árva fiú jöjj vissza! Hová sietsz, mond hová? Jöjj! Valaki hív, valaki vár…” Mintha angyalok énekelnék neki. Csak neki. Ennyire még semmi sem szólt neki, mint ez az ének most. Még mindig a hídon fekve, a könnyeit törölgeti.

Lépteket hallott, és valaki megbotlott benne. Ő felállt.

- No, te mi az ördögnek fekszel itt a sötétben, az ember kitöri a nyakát. kérdezte az idegen.

- Aludni akartam.

A jövevények hárman voltak. Kérdezgették, mért itt akar aludni, hogy került ide?

Ő válaszolgatott, de semmit nem árult el.

-          Ha valóban nincs hol aludnod, ma éjjel elalhatsz nálam a garázsban. – ajánlotta fel egyikőjük.

Ő elfogadta és velük ment.

Kapott egy matracot, és egy takarót. Elaludt. Nagyon mélyen aludt. Mikor reggel felébredt, az előző estén gondolkodott. Milyen furcsa, mintha az Égi gondviselés szólaltatta volna meg azt a Cserháti dalt, és küldte volna ezeket az idegeneket.

Éhes volt. Az egyik polcon barackbefőtteket látott meg. Levett egyet és megette. Egy másiknak a felét is megette. Nagyon jól esett neki. Soha nem evett még ilyen finom befőttet.

Kiment a garázsból, kimászott a kapun, és elindult haza.

 Szeréni S. Péter