Tízen és huszonévesen még nem tartjuk olyan fontosnak, hogy jól válasszunk. Azt gondoljuk, minden választás jó, csak legyen valakink. Azt gondoljuk, ha szeretjük egymást, azzal minden rendben is van. És tényleg rendben is lenne, ha mindkét fél tisztába lenne már ekkor, hogy mi is a szeretet, hogyan nyilvánul meg, és ha nem tévesztenénk össze a szeretetet, a szeretet illúziójával. Fiatalon sokszor ragaszkodunk valakihez, akit nem is szeretünk, csak valami végett nem akarjuk beismerni, hogy semmi nem köt bennünket össze, legfeljebb a közösen töltött idő, aminek talán a javát szívesen el is felejtenénk.

   De eljön az idő, mikor mégis felelősségteljesen szeretnénk társat választani. Úgy hoz hozza az élet, hogy kapunk erre egy esélyt. Esélyt a jó választásra. Szeretnénk, ha több minden is összekötne bennünket, hasonló lelki beállítottság, közös érdeklődési pontok, közös célok. Pusztán a testi vonzalom is sokat számít, mégis a vágy elhomályosíthatja a látásunkat. Ha a vágy az első, ami felkelti érdeklődésünket a másik iránt, fontos dolgokat nem vehetünk észre, sok minden elkerülheti a figyelmünket. Persze szimplán szexre épülő kapcsolat is lehet kielégítő, akinek ez megfelel, erre most nagyon nem szeretnék kitérni. Személy szerint nem tudnék olyan nőt megcsókolni, vagy érzelmeket imitálva átölelni, akit nem ismerek mélyebben, akinek nem tudom lelki beállítottságát, és akit nem tudok barátként is szeretni, amellett, hogy szexuálisan is felkelti az érdeklődésemet.

   És itt a kulcsszó! A barátság. Vágyból, ritkán lesz barátság. A vágy fellobban, végig perzsel életünkön, talán néhány dolgot tönkre is tesz az életünkben, felrúghatunk érte régi kapcsolatokat, elégünk benne, és velünk együtt ég el a vágy is. Utána lecsillapodva ocsúdhatunk fel, és talán megdöbbenve csodálkozhatunk rá, hogy mit keresünk mi e mellett az ember mellett. Nincs bennünk semmi közös, ráadásul egyikünknél, vagy mindkettőnknél már a vágy is kialudt.

   Egy barátságon alapuló megismerkedés ellenben sokkal inkább biztosítja a megismerés lehetőségét. Egy lassúbb egymásra hangolódás, sok beszélgetés, nyugodtan együtt töltött idő. Kár a szeretkezést siettetni, hisz, ha egymásnak lettünk teremtve, lesz elég idő még arra is. A baráti szimpátiából kialakuló kapcsolatban a szexualitás is sokkal mélyebb lehet és tartósabb. Itt, ha nincs kedvünk az ágyban tölteni időnket, akkor is kiválóan tudjuk magunkat érezni egymással bármilyen program keretein belül. Míg a vágy alapú kapcsolatban sokszor nem tud a két ember egymással mit kezdeni. Ők szoktak azon az állásponton lenni, hogy nem kell minden időt együtt tölteni, jó, ha külön barátaik vannak, így mehet egyik is, másik is a maga útjaira. Ha mindkettőjüknek megfelel ez, akkor kiváló. A baj akkor szokott lenni, ha az egyikük kicsit több lelki intimitásra, együtt töltött időre vágyna.

   Ezért tartom fontosnak, az elköteleződés előtt, a mélyebb megismerést. A legfontosabb, hogy azt meglássuk, azonosak-e az elvárásaink egy kapcsolattól, illetve egymástól. Sajnos gyakori, hogy a férfi sietteti a szexualitást, a nő pedig belemegy, mert azt hiszi, hogyha vonakodik, elveszítheti ezt a lehetőséget a kapcsolatra, vagy, mert már beletörődött, hogy ilyenek a férfiak, szexet akarnak, és a többit csak az után. Így lefekszik egymással két, szinte egymásnak teljesen idegen ember, a férfi örül gyors sikerének, a nő pedig reménykedik benne, hogy még másnap is felhívja a férfi, és hogy még ezek után is emberszámba fogja őt venni.

   Igen, a legtöbb férfi azt akarja, de nem muszáj megadni neki minden lelki feltárulkozás nélkül. A nőknek a feladata lenne rászoktatni, megtanítani a férfit, a férfiakat, hogy lassítsanak. Nem kaphatnak meg mindent azonnal. A nő a testével-lelkével egy csodálatos egység, amit minden férfinak tisztelni kellene. Ha egy nőnek csak a testére kíváncsiak, az olyan, mintha valaki egy minőségi bornak beérné csak az üvegjével, és meg sem fordulna a fejében, hogy megkóstolja a bort is, ami az igazi érték. Ráadásul az értékes bor elveszíti funkcióját, elveszíti azt, amiért megszületett. Így veszíti el a női lélek is funkcióját, a célját, amiért megszületett, ha az nem tud kiteljesedni, és nem érdekli a férfit, akit igazán az a nő tudna boldoggá tenni, akinek a lelkére is kíváncsi lenne. De így mindenki csak vágyódik valami után, amit nem is tud igazán micsoda. De én megmondom, a velünk élő ember lelki közösségére vágyunk, és arra, hogy megnyílhassunk végre egymásnak.

   Így, sokszor a két ember csak őrlődik egymással, durván karistolva egymás érzéseit, lényét. Őrlődésből sohasem lesz összecsiszolódás, ami egy jó kapcsolatban úgy egymáshoz szoktatja, érleli a két embert, hogy egy boldog jutalomjáték lesz az életük.

   Azt mondom, abból az emberből lesz az igazi társunk, akivel krumplit pucolni az ebédhez ugyanolyan boldogságot okoz, mint nyaralni utazni vele. Akinek kisírhatjuk a vállán bánatunka, akivel tudunk önfeledten nevetni.

   Ismerjük meg egymást, ez a legfontosabb, hogy tudjuk, milyen szerepet tölthetünk be egymás életébe.

 Szeréni S. Péter és Ti