Öreg, megtört alak sétál az úton, fáradt tagjait csüggedten lógatja. Néha meg-megáll, mintha nem értené, mi történt vele, és ami történt hogyan történt. Mintha fiatalon elaludt volna, és nem ébredt volna fel.

    Nagy szerelem volt, először az mámorosította el. Minden nap írtak egymásnak, meg se várva a választ, csak írtak és írtak, hogy várják azt, hogy leszereljen a fiú és összeházasodjanak. A lány nagyom várta a fiút, egyből beleszeretett mikor táncba hívta a bálon. Szépek voltak, csinosak és fiatalok.

    Én 4 éves voltam mikor a szomszédba kötöztek, fiuk, Fecó egyidős velem, innentől kezdve folyton együtt játszottunk, hozzátartozott gyerekkoromhoz, együtt jártunk óvodába, később iskolába, és iskola után már kevésbé voltunk egymásra kíváncsiak.

    Fecó apja, Ferkó, ekkor már tűzoltó volt, nekem daliás-tűzoltónak tűnt, ez az alacsony csont-bőr alak, akire egykor felnéztem, és aki végett irigyeltem barátomat, és akinek úgy szerettem, mikor Petyónak hívott. Senki más nem hívott így.

    Egyszer, Mikuláskor magukkal vittek engem is a tűzoltóságra, mikulásünnepségre, igaz a mikulás szemét volt, valahonnan azt szedte, hogy rossz voltam, és fejel lefelé adta oda a csomagot, almát se kaptam, amit a jó gyerekek pluszba kaptak. Viszont megnézhettem a Tűzoltók bemutatóját, ahogy leugrálnak a hosszú csövön, és elszáguldanak az autókkal.

   Azután egyszer csak már nem volt tűzoltó, hanem kőműves lett. Emlékszem, nagy-halom tégla állt az udvarukon, építkezni készülődtek, mi Fecóval oda bujtunk, és hallgattuk a számomra újfajta beszélgetési módot, sokat nem értettem belőle, dolgokat vágtak egymás fejéhez, Jutka nénivel „te ilyen meg ilyen vagy, te meg olyan”.

   Nemsokára a környékbeliek részeges korhelynek kezdték emlegetni, és részeg disznónak. sokat gondolkodtam, hogy lesz egy tűzoltóból korhely, és mintha ekkor kezdett volna zsugorodni Feri bácsi. 

   Elsősök lehettünk, mikor Fecónak kisöccse született. Feri bácsi Németországba kezdett járni, dolgozni. Fecó olyan csokoládékat kezdett enni, amiket nem is láttam addig, néha kaptam én is. Szép biciklije lett. Irigyeltem az akkor nagyon menő BMX kerékpárját. Jól éltek, költekeztek, mégis, hónap végére sokszor ide-oda járt Jutka néni, kölcsönkérni 5-10 ezer forintokat. Mikor itthon volt Feri bácsi, most már pénzen is veszekedtek, mindketten a másikon keresték. Utána egyszer csak már nem járt Németországba az egykori tűzoltó. Egy alkalommal Jutka néni Feri bácsi után küldött bennünket, hogy lessük ki, milyen nővel találkozik. Utána rengeteget veszekedtek. Sokk-sokk év eltelt így. Mikor katona voltam, akkor hagyta el Jutka néni a férjét,a kisebbik gyerekkel, mint mondták, egy másik piással ált össze.

   Feri bácsi pedig csak züllött, én már nem is láttam józanul. Fecó megnősült, ott élt feleségével továbbra is a szomszédban, Feri bácsi kikötözött a nyulak helyére, fóliával takarva le a bejáratot.

   És egyszerre mint egy idegen lény kóválygott az utakon, hangoztatva kedvenc mondatát, mit fia is átvett tőle, hogy „szar az élet” , vajon hol rontotta el.

   Sokan gyűltek össze a temetésen, és senki sem csodálkozott, hogy 56 évesen, ily fiatalon ment el, mindenki ismerte.  

Szeréni S. Péter