Vannak bizonyos emberi értékek, melyek nem változnak, sőt, az idő előrehaladtával egyre inkább elérhetőek mindenki számára. Így, hogy élünk e vele, vagy sem, csak rajtunk múlik, hanyagságunkon, restségünkön, vagy egyszerűen igénytelenségünkön, ha nem. Sajnos egy új fogalmat kell alkossak, a (lelki igénytelenség) fogalmát. Mikor minden adva van ahhoz, hogy lelkileg többek lehessünk, és még mag a lélek is sóvárogja a többet, a jobbat, folyamatosan megújulni kíván. Nézz meg egy embert, aki kielégíti ezt a szomját, az ilyen, harmonikus, általában jó közérzetű, akármilyen helyzetben van is. Ezzel ellentétben, aki nem elégíti ki a lélekszomjúságát, még ha dúsgazdag is, érzik rajta, hogy valamiben hiányt szenved és ő maga is keres valamit, de nem képes rátalálni, mert nem hisz abban, ami boldoggá tehetné, a saját lelkében, és annak felismerésében.

   Tulajdonképpen lelkünk már egy tökéletes egység, feladatunk csak annyi lenne, mint egy könyvvel kapcsolatban, végigolvasni, és megtanulni tanítását, magunkévá tenni és alkalmazni az élet minden területén. A magányban éppúgy, mint közösségben. Szűk kőrben úgy, mint nagyobb társaságban.

   A fejlődés, egyfajta tisztálkodás. Szellemi fürdő. Megmártózunk az igaz és tiszta tudásban, mely leöblít rólunk miden civilizációs, és emberiséggel egyidős szennyet. Mint ahogy testünk igényli a mindennapi ápolást, a tisztaságot, lelkünk is úgy igényli e tisztulást. És, mint a mosdatlan emberen érzik messziről, hogy nem mosdik, és ő maga is büdösnek, ragacsosnak érzi magát, úgy ismerhető fel, ki tagadja e lelki szükségletét.

   Hogy hűek legyünk önmagunkhoz, illetve legbensőbb forrásunkhoz, mely azt szeretné, hogy a lehető legjobb legyen nekünk, és igazából sokkal jobban tudja, hogy mire van szükségünk, mint földhöz ragadt agyunk az kitalálni igyekszik, követve vágyakat, és belénk szuggerált rögeszméket. Manapság a reklámvilágnak és modern életszemléletnek köszönhetően sokan félre értik, hogy mit is jelent a (valósítsd meg önmagad), és (élj a mának) népszerű szlogenek. Ezekkel ma az próbálják beadni az embereknek, hogy mindenki csak magával törődjön és nem fontos semmi, csak, hogy amit ma megszerezhet, azt szerezze meg, és a következményekkel ne is törődjék. Holott megvalósítani magát csak is az tudja, aki előbb felfedezi saját lelkét és törődik vele és úgy él a mának, hogy azt holnap is bátran vállalni tudja.

   Minden nemű emberi viszonynak és kapcsolatnak alapja az őszinteség. Mégis van egyfajta őszinteség, mely inkább megrontója a kapcsolatoknak. Mikor valaki rossz szándékában őszinte. Rosszindulatában és önzésében véli úgy, hogy minden gondolatát közölnie kell és kielégültnek is érzi magát, mert megmondta a véleményét, megtette,mire vágyott. Szerintem, aki ily őszinteségében folyton azt veszi észre, hogy összeütközésekbe keveredik, vitákba és haragba másokkal, az, az őszinteség gyakorlása helyett inkább a megértést és harmóniát kellene fejlesztenie. Mert mindennek van egy bizonyos sorrendje. Fokozatosan kell haladni. A gyerekek is először az ÁBC-t tanulják meg, utána gyakorolhatnak írni. Alapozni kell. Van tehát lelki és emberség ÁBC is.

   Egy párkapcsolat sincs meg őszinteség nélkül. Az őszinteség összeköti az egymáshoz való embereket, és elválasztja a nem egymáshoz valókat. Hisz megmutatja közös e, az útjuk, vagy nem, meg tudnak e állapodni a párkapcsolati dolgokba, vagy nem. Bátorság és felismerő készség kell belátni, hogy meddig vezetett a közös út, és honnantól kell külön utakon járni. Amikor már csak erőlködésből vannak együtt a párok, az általában senkinek sem hasznos. Sem a férfinak, sem a nőnek, de még a gyerekeknek sem. A gyereknek sem jó, ha azt látja, és azt tanulja meg, hogy két ember együtt élhet úgy is, vagy még rosszabbul, mint az idegenek.

   Az ideális őszinteség a szeretettel párosítva, szárnyakat adhat két ember együtt élésének és a gyermeknevelésnek. Felemelik egymást, és szárnyalni tanítják a másikat. A Te boldogságodban van a kulcsa, az én boldogságomnak. Ha boldoggá teszlek, azzal magamat is boldoggá teszem. Amit megtagadok tőled, azt magamtól tagadom meg.

   Hogy egyenjogúság van egy párkapcsolatban, nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent szavazás útján döntenek el. Hanem vannak a kapcsolatban bizonyos tapasztalatok, melyek már megmutatták, hogy melyik fél minek a megoldásához ért jobban, és így megbíznak egymásban. Elfogadják, hogy van, amihez egyikük ért jobban, és van, amihez a másikjuk . Ehhez is egyfajta őszinteség kell, és őszinte bizalom egymáshoz, hogy el tudjuk fogadni egymás véleményét.

   Hogy, meg tudjuk e adni egymásnak, azt a fajta szabadságot, amellyel aztán lehet, hogy nem is akarunk élni. Mert a hűséges kutyának is sokszor hosszú póráza van, de mégis a gazdi lábánál érzi jól magát. Úgy párunknak is engedve a szabad jogot, hogy éljen vele, inkább arra használja a bizalmunkat, hogy megmutatja, méltó rá.

   A kapcsolat felépítésénél is elengedhetetlen egyfajta sorrend, mely talán a tisztelettel indul. Ezt talán meg kell előlegeznünk, hogy valami igazán tartósat építsünk együtt. Az építkezés az alapozással kezdődik. A hosszú távú dolgok stabil alapokat kívánnak. Ilyen alap a tisztelet, melynek megléte, vagy meg nem léte már sok mindent előre vetít. A tiszteletből magától következik a bizalom, így jutunk el egymás megismeréséhez, és itt eldönthetjük, hogy milyen szerepet is szánunk a másiknak.

   Szeréni S. Péter és Ti