Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

Amire az élet nevel

Hogy engem, konkrétan mire nevelnek a tevékenységeim?! Kérdezed. Nehéz pontosan megmondani, lehet, hogy tévedek is ebben. Öt évvel ezelőtt erre még nem is gondoltam. Öt év múlva lehet, hogy erre mást felelnék, jó lenne, ha akkor is megkérdezné ezt valaki.

   Munka: Mivel szeretek tevékenykedni is, ezért úgy általánosságba szeretek dolgozni. A legelső, amit már az első munkahelyemen megtanultam, hogy nem kell semmi különöset tenni ahhoz, hogy az átlagnál jobban meg legyenek velem elégedve. Egyszerűen el kell végezni a feladatot, nem kell sokat okoskodni, nem kell a dolgokat megmagyarázni.

Tehát a munka arra nevelt, engem eddig, hogy nem nagy valami az élet, mert ha nem erőltetem is meg magam, csak minden nap megcsinálom a dolgom, már akkor kimagaslok.

És ezért még a kollegák sem utálnak. Az emberek sem néznek rossz szemmel. Egyszerűen megyek előre, ameddig sokan, esetleg toporognak, tanácstalanul a döntések előtt.

A jelenlegi munkám pedig, (kertészként dolgozom) arra nevel, hogy hogyan tehetem széppé a dolgokat. Mint egy elhanyagolt bokrot, sokszor drasztikusan vissza kell metszeni, hogy alulról hozzon új hajtásokat, és onnan újra nevelni, ahogyan sokszor a kapcsolatainkat is vissza kell metszeni, és újra nevelgetni, amit egyszer elhanyagoltunk. Nem kell megtartani a régi, elvadult hajtásokat. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes növényben meg lehet látni a szépséget. Az egyik azért szép, mert tavasszal már akkor virágzik, mikor a legtöbb növény még alig ébredezik. A másik azért szép, mert kecses, és szűzies, mint egy kislány. A harmadik majd egész nyáron virágzik, a negyedik késő őszig, az ötödik gyönyörű, csak azért mert megteremtette a mindenható… De ez igaz az állatokra is, miránk emberekre pedig különösen igaz, hogy mindannyian különlegesek vagyunk valamiért.

   Könyvek: Mire is nevelhetnek a könyvek, a tartalmukon kívül? Fontos, hogy ki, milyen könyveket olvas. Sokáig vártam valamit a könyvektől, amit sohasem kaptam meg. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit, de valami tudást, valami bölcsességet, talán az élet, a lét értelmét. Kerestem, és türelmetlenül vártam, hogy mikor találom meg végre azt a könyvet, mi megadja a válaszokat azokra a kérdéseimre, amiket fel sem tettem, meg sem fogalmaztam magamnak. De egy könyv sem elégítette ki, ezen vágyamat. Viszont a legtöbb könyvet mégis érdemes volt elolvasni valamiért.

Szóval a könyvek arra neveltek, nevelnek engem, hogy ha eleve egy kimondott, vagy kimondatlan elvárással indulunk neki valaminek, akkor lehetséges, hogy csalódás fog bennünket érni, de ha odafigyelünk, mégis kapunk valamit cserébe, egy kis meglepetést. Azt is megtudtam, hogy a nagy kérdésekre a választ senki sem fogja nekünk megmondani. A válaszokat mindig magunkban fogjuk megtalálni. A könyvek csak segédeszközök ehhez. A legjobb segédeszközök.

   Sport: A sport olyan testnevelés, amely a lelket is edzi. „Testnevelés” Ez hihetetlenül jó szó. Benne van minden. Nevelem a testemet a mozgásra. Minél többet teszek, annál többet bírok. A sport a fizikai és szellemi határok kipuhatolása, kezdetben. De mire nevel, nevelt engem a sport? Kitartás? Arra, hogyha nem adom fel az első nehézségek felmerülésénél, akkor a végére el is felejtem a nehézségeket? Erre is. De leginkább arra, hogy így kerek az életem. A elmémnek könyvekre van szüksége, a testemnek mozgásra, a lelkemnek fejlődésre.

Szeréni S. Péter

Téma: Amire az élet nevel

Nincs hozzászólás.