Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

   Ki vagyok én? Kérdik a filozófusok, mióta az ember elkezdett gondolkodni. Vagy inkább, mióta elfelejtette az ősi, isteni eredetét, a sugallattokra süket lett, és gondolkodással akar boldogulni az életben.

   Ki vagyok én? Erre az ősi kérdésre kevesen tudnak válaszolni biztosan. És, hogy egy kicsit is közelebb kerüljünk a válaszhoz, több aspektusban kell megélnünk magunkat.

   A spiritualitás is egy útja, önmagam megismerésének, de ez számtalan ágból épül fel. Az ember, a filozófián keresztül kezdte megismerni magát és embertársait. Kár lenne azt gondolni, hogy a vallás és a filozófia távol állnak egymástól. Ugyan is a vallásoknak is van, egyfajta filozófiája, filozófiai rendszere. Mind a vallás, mind a filozófia választ akar adni az ember alapvető kérdéseire. Ilyen kérdések: Honnan származik az ember? Csupán test-e? Rendelkezik valamiféle lélekkel? És ugyan miféle lélekkel? E kérdésekre egy idő után a tudomány is válaszokat kezdett gyártani és adni. A filozófiából kifejlődött a pszichológia, ami szintén az ember működésére, mozgató rugóira kezdte el keresni a válaszokat.

   A maga nemében, ezek mindegyik hasznos dogok, de aki valóban meg akarja ismerni magát, és netán fejlődni, jobbá válni, annak ezekbe mindbe bele kell kóstolnia. Mindegyikből leszűrni azt, ami mindegyikben azonos, mert nagyon sok dolog van, melyekben hasonlóságot mutatnak.

   Tulajdonképpen a spiritualitáshoz nem szükséges folytatni semminemű misztikus dolgot. A spiritualitás egy tudatos élet, melyben odafigyelünk magunkra és másokra. Lassan megismerjük az élet igazi törvényeit, melyek irányítják életünket, életünk eseményeit, találkozásokat, elvállásokat, (szerencsét és balszerencsét). Lassan bizonyosságot szerezhetünk arról, hogy segítenek bennünket az utunkon. Figyelmeztetni próbálnak bennünket, hogy ennek a dolognak, ha így folytatjuk, mi lesz a következménye, és hogyan tudnánk jobb irányba változtatni a sorsunkat. De a döntés a mienk. Mehetünk fejjel a falnak, és törhetjük át magunkat rajta, körülöttünk mindent rombolva és megsértve magunkat is, vagy építhetünk egy ajtót a falba, amin át sértetlenül közlekedhetünk, amihez kulcsunk van. De ehhez, már egy kis tudás is szükséges, míg pusztán a romboláshoz nem kell szakértelem, csak kemény fej. A következményekért mindig viselnünk kell a felelősséget. Ez gyermek korunk kezdetétől próbálja megtanítani nekünk az élet.

   A spirituális ember, hogy magát megismerje, felhasználhat minden tudást, mit őseink, évezredek alatt felhalmoztak, válogatás nélkül a különböző vallások szentirataitól elkezdve, mindenen keresztül, ami az emberrel és lelkével, indító rugóival, motivációival foglalkozik.

   Aki így tesz, az egyszer csak rájön, hogy minden, de minden egy irányba mutat. Megtalálja mindenütt azt, amit már Krisztus előtt is sokan, sokféle vallásban leírtak, mégpedig azt, hogy nem látjuk a valóságot, mert agyunk becsap bennünket, és teljesen mást érzékelünk, mint ami körülvesz bennünket. Azt is sok helyen megtalálni, hogy jobbá kell válni, és ha ebben az életben ez nem sikerül, akkor a tisztítótűzben nyílik erre lehetőség, vagy másik variáció szerint újjászületések láncolata formájában, amit szintén egyfajta tisztítótűzként értelmezhetünk.

   És mi a szintér, ahol fejlődésünket véghez kell vinnünk? Természetesen az emberi kapcsolatok, a barátság, szerelmek, szülő – gyermek viszonyok, ellenségek és jóakarók kereszttűzében, akik sokszor, megakadva saját útjuk egy szakaszán, nem magukkal foglalkoznak, hanem másokkal, mondjuk velünk, és éles kritikával illetnek. Ahol nem mennek gördülékenyen a dolgok, ott kell csiszolnunk magunkon. Van, hogy másokon segíteni kell megtanulnunk, és van, hogy a segítséget elfogadni. Van, hogy a kitartás terén kell fejlődnünk, és van, hogy az fejlődés, hogy belátjuk, hogy nincs közös utunk tovább valakivel, mert annyira más irányba tartanak már utjaink. A lehetőség számtalan, és a segítség kérések lehetősége is. Kérhetünk segítséget horoszkóp útján, vagy kártyajósláson keresztül, imában vagy meditáció során. Ha jól figyelünk, a segítség mindig megérkezik, mert a fejlődés nem csak a mi érdekünk, hanem Istené és minden földi, és földön kívüli szellemlényé. Együtt vagyunk, és egymásért, még ha ezt el is felejtettük jelenleg. Mindennek a kulcsa a szeretet. Néha szeretetből tiltunk meg valamit a gyermekünknek, vagy nem adunk meg neki valamit, amire vágyik, mert tudjuk, hogy nagyobb kár származna abból, ha megtehetné, amit akar, mint ami a pillanatnyi harag irántunk, amit éppen keltünk a tilalommal. Így van ez az életben sokszor, velünk felnőttekkel is, nem mindig az válik hasznunkra, amit mi annak érzünk. Van felettünk egy sokkal nagyobb és bölcsebb hatalom, ami vezérel és irányít mindent, így nevelget, és tanít bennünket. És a gyermek fejlődésének sem az tesz jót, ha dacol a szülő akaratával és mindent pont fordítva akar csinálni és megsértődik, megtagadja az együttműködést. Úgy nekünk sem az a helyes út, ha megtagadjuk Istent, hátat fordítunk neki, és nélküle akarjuk leélni életünket.

Szeréni S. Péter és Ti