Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

A sors szálai

Legördült egy autó a futószalagról. Csillog villog. Az autókereskedésben a gazdájára vár, de talán nem is tudja, hogy még sokat kell várnia az igazi gazdájára. Ugyanis P. aki ekkor 24 éves, most nem akar autót venni, nem gondolt még rá. Ellenben úgy gondolta, hogy havonta valamennyit tudna félre tenni a fizetéséből, így hát bement a bankba, hogy megérdeklődje mi ennek a rendje és módja. Tíz éves szerződésre volt lehetőség, ami abból állt, hogy havonta befizet egy meghatározott összeget, amire van némi kamat, és tíz év után eldöntheti, hogy kiveszi, vagy meghosszabbítja.

   De az autó nem porosodhatott a kereskedésben. Megtetszett egy idős házaspárnak, megvették hát. R. bácsi és G. néni abban a városban laktak, amelyikben P. Teltek az évek. P. fizetgette az összegeket, az idős házaspár pedig vigyázott a szép új autóra.

   P. ben olyan öt év múlva megfogant, hogy talán vesz majd egy autót a pénzből, de még olyan körvonaltalannak látott mindent ez ügyben.

   Zajlott az élet. Ahogyan a nők váltották magát P. életében, ahogyan a munkahelyek cserélődtek, ahogyan hobbikkal, tevékenységekkel gazdagodott, ahogyan szemlélete szélesedett, ahogyan érzelmekben teljesedett, a baráti társasága úgy szűkült.

   A tízedik év vége felé, mikor már sejtette, hogy mennyi pénze is lesz, nagyjából kitalálta, hogy milyen autó lenne a legjobb vétel a pénzéért. Lassan lejárt a tíz év, P. nézegette a használt autókat a neten, de halálosan fárasztotta ez. Nem érezte, hogy annyira törnie kell magát ezért. P. főnöke, I. nagyon izgult, nehogy P. rossz döntést hozzon, mert I. csak saját magában bízik, szerinte minden döntést százszor át kell gondolni nagyon alaposan, és felelősen, mert mindenki be akarja csapni a másikat, és nagyon nehéz jó autót venni. P. ilyenkor mindig hangsúlyozta, hogy ö majd megveszi az első kínálkozó autót, ami helyben lesz, mert nincs kedve se törni magát, se meszeire menni egy autóért. I. tutira vette, hogy így nem lehet autót venni.

   Ekkoriban történt, hogy R. bácsi, fellökött egy kerékpárost az autóval, mely még mindig csodaszép volt, viszont R. bácsinak a reflexei már nem úgy működtek, mint régen. A kerékpárosnak eltört a lába. Ennek következményében R. bácsit elküldték alkalmassági vizsgálatra, hogy tud-e még biztonságosan vezetni.  De ez a vizsgálat nem volt szerencsés, így még egyszer megismételték, de másodszor sem járt jobb eredménnyel. R. bácsi kétségbe volt esve, több mint ötven éve vezet, s most elveszik a jogosítványát. Mi lesz most, hogy törődjön bele, hogy egyszer csak már nem alkalmas tovább?

   Közben P. munkahelyén vicc, és ugratás-számba ment, hogy P. –nek házhoz hozzák a jó autót, a jó vételt.

   Egyik nap, P. anyukája egy beszélgetés kapcsán megemlítette, hogy R. bácsi meghalt, mégpedig a következő módon. A nyugdíjas klubban voltak, ahova a P. anyukája is járt, ott még minden rendben volt. Hazamentek az autóval, bementek, és bent összeeset és pár perc alatt meghalt. Röviden ennyi. P. nem törődött ezzel különösebben, hisz nem ismerte őket.

   Viszont I. ismerte R. bácsit, és valahogy beszélgetés közben szobajött a halála, és I. megemlítette, hogy R. bácsinak olyan autója volt éppen, mint amilyet P. venni akar.

   P. otthon mondta anyjának, hogy ha összefut G. nénivel, kérdezze meg, mi lesz az autó sorsa, mert ha eladná, őt érdekelné. Temetés után nem sokkal valóban találkoztak, és megkérdezte P. anyukája, aminek G. néni megörült, mert valóban el akarta adni, hisz úgyis az ő nevén van, R. bácsi csak vezette.

Szeréni S. Péter

Téma: Egy autó története

Nincs hozzászólás.