Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

Gondolatok

Angyal az ördög szolgálatában

Mert a jó is állhat az ördög szolgálatában. Minden jóságával együtt. Akarattalanul. Már gyermekkorban, a családban. Több gyermek közül biztosan van egy, amelyik „jobb” a többinél. Már most az egyik minél jobb, annál inkább kidomborítja a többiek másféleségét. Az ördög pedig dörzsöli a kezét az ebből adódó konfliktus lehetőségek felett.

   Na, most vegyünk egy asszonyt, akinek a férje már csak veszekszik vele, durva, és csupa olyan szokást vett fel, ami bosszantja az asszonyt. És egyszer csak, mikor a nő azon rágódik, hogy hol rontotta el az életét, hogy már hazamenni se szívesen megy, találkozik egy férfivel, aki kedves, udvarias, művelt, jó vele beszélgetni könyvekről, zenéről, mindenről. Az asszonyban egyből az az ábránd ébred, hogy igen, lehetne jobb az élete, van olyan férfi, aki megérti. Az ördög ismét örül, hogy megrontott egy családot.

   És elmegy ez az ideális férfi, akinek azért vannak itt-ott hibái, de ezek mégis eltörpülnek, elmegy új munkahelyre, és azért mert nem tud fél gőzzel dolgozni, csak mindent beleadva, és legjobb tudása szerint, mindent gyorsan megtanul és párosítva eddigi tapasztalataival, a főnöknek hamar szemébe ötlik a különbség az új munkás és a régiek között, és morgolódni kezd a régi munkások hányavetisége végett. Talán ki is rúg egyet-kettőt közülük.  

   Mert a jó felbukkanása sokszor összehasonlításokra adhat okot, amin végül az ördög diadalmaskodik.    

Szeréni S. Péter

Idegen anyanyelvünk

Hiába közösek a szavaink, hiába beszélünk egy nyelvet, mégsem értjük egymást. Ugyan azok a szavak, más-más embernél csak megközelítőleg jelentenek azonosságot. Ezért van, annyi konfliktus, és félreértés az emberi kapcsolatokban. Pl.: a hűség szót is mindenki a saját észjárására fordítja. Eszményi állapotban a „hűség” szó azt jelenti, hogy azért nem csalom meg a Társamat, mert nem is gondolok rá, hogy megcsalhatnám. Eszembe se jut, hogy lehetne más is az életembe Rajta kívül. Ha pedig valaki felveti a lehetőségét egy másik kapcsolatnak, csak értetlenül nézek. De ez csak az eszmény, mintahogyan a kimondott szó mindig az eszményi állapotot tükrözi, amit az életben nem igen tudunk, vagy nagyon nehezen megvalósítani.                                                                                                   

   Beérjük azzal is, és hűségünkre épp úgy büszkék vagyunk, ha azért nem lépünk félre, mert félünk a következményektől. (Mi lesz, ha kiderül, mit tesz, ha megtudja?) Illetve hűségként értelmezzük a függést is. Mikor egzisztenciálisan vagyunk a másikhoz kötve, vagy egyéb előnyünk származik abból, hogy éppen az a társunk, aki.  Sőt, van, aki egészen addig hűségesnek tartja magát, míg a félrelépés ki nem derül, és még ekkor is talál mentséget, amitől valójában nem hűtlenség a hűtlenség.

   A barátságra, a szerelemre, és szinte minden egyes mélyebb jelentéssel bíró szavunkra igaz lehet az, hogy nem azt érti alatta az egyik ember, mint a másik. Az egyik legtágabban értelmezhető szavunk a munka. Mást jelent a munka egy beosztottnak és mást egy munkáltatónak. De a két főnök is mást-mást gondolhat a munka szó alatt, mintahogyan a munkások is különböző képen értelmezhetik a szót. Mint a főnökök elvárásai eltérnek egymástól, úgy a beosztottak is több-kevesebb részt gondolnak vállalni a feladatból. Mindig van, aki a munkahelyen csak el akarja tölteni az időt, és megúszni különösebb erőfeszítés nélkül. Neki a munka egyenlő a lébecolással. Általában ő panaszkodik leginkább fáradtságra, és arra, hogy sok a munka. Van aki nyugodtságosan eldolgozgat, de irányítás nélkül semmit nem bír elvégezni. Néha akad egy-egy, aki örömét leli a munkában és erejét megfeszítve dolgozik, és adja bele minden tudását a dolgokba. Az ilyet a kollégái általában hülyének nézik, főnökei pedig kihasználják.                                                                                                                      

   Talán a fizetés szavunk az amely mindannyiunknak ugyanazt jelenti: momentán azt, hogy többet érdemelnénk, viszont senki más nem érdemli meg a fizetését.                                                                                                         

Szeréni S. Péter                                                                                                                           

Igazságszolgáltatás

Mert az élet mindent kiegyenlít egyszer. A jót is és a rosszat is. Talán nem holnap, és nem holnapután. És nem úgy, ahogy számítunk rá. Nem véres bosszúkkal és nem ünnepélyes engesztelésekkel. Lehet, észre sem vesszük a kiegyenlítődést, mert az oly jelentéktelennek tűnik fel nekünk, mint a sérelmünk volt más szemébe.                                                                                                                 

   Csak azt veszi észre egyszer az ember, hogy rosszabb körülötte minden. Tönkre megy valami, amiért dolgozott, amiért eladta a lelkét. Mert ez az Isteni igazságszolgáltatás, hogy pont azt veszi el, amiért pedálozott, amiért taposott. Az igazságtalanság gyümölcsét veszi el. Mire viszont az ember rendszerint csak azt fogja fel, hogy vele igazságtalan az élet.                                                                                             

   Arra, amit Ő tett, a saját igazságtalanságára azt mondja, „ezt kellet tennem, ezt várták tőlem, ez volt a dolgom! ”. Így az ember ritkán tanulja meg a feladott leckét. Csak még rosszabbat hoz ki belőle. Mert mindenért bosszút kiált, még mielőtt megérthetett volna bármit is.                                                     

   A minap focizni hívtak a régi osztálytársaim. Engem, akit nagyon sokat csúfoltak rendezetlen, göndör hajam véget, kevés ruhámért, mert nem vertem meg őket, mikor megtehettem volna, mert nem tanultam meg rendesen olvasni soha, és talán mert én már egy kicsit akkor felnőtt voltam. Szóval focizni hívtak, és én elmentem kapusnak. Régen is mindig én védtem, és jól. És most engem akart mindkét csapat a kapusának. Engem, a kitaszítottat, a kicsúfoltat. Engem, akit azon túl, hogy saját magam kivonultam a közösségi életből, még Ők is kiközösítettek maguk közül.                                    

   Hát így működik a világ. Észre kell venni a kiengeszteléseket. Gyerekesség azt mondani „ha akkor nem kellettem, most se kelljek!” Gyerekesség az „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten!” is. A bosszú nem a mi dolgunk. És nem annak örültem, hogy annyi idő után végre maguk közé fogadtak, én azon derültem, hogy 31 évesen, 16 évvel az után, hogy kijártuk az általános iskolát, ugyanott, abban a tornateremben, ahol egyedül ültem egy padon, mert megbeszélték, hogy senki se üljön velem, a két pad közül minden fiú a másik padra ült, most ugyan ott, ugyan azok énvelem akarnak lenni.                          

   Nem töltött el büszkeség. Nem éreztem elégtételt. Nem örültem e fordulatnak. Neheztelést soha nem éreztem irántuk. Csak azt éreztem, hogy az élet most tartott méltónak rá, hogy megmutassa e hatalmas törvényességét. 

Szeréni S. Péter

·         Kezdőlap

·         Üzenjen nekünk

·         FényképgalériaAngyal az ördög szolgálatában