Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

 

 

 

 

                                                            

 

 

   1980. 02. 15. napján születtem, édesanyám harmadik és édesapámnak szintén harmadik gyermekeként. Ha azonban számba vesszük szüleim gyermekeit, akkor azt látjuk, hogy születésem előtt is három gyermekük volt összesen, ugyanis első házasságukból is volt egy-egy fiú gyermekük és egy közös.

   Félárvaságra két évesen jutottam, édesapám hirtelen halálával. Így gyermekkoromat erősen beárnyékolta a tudat, hogy édesapámról a legtöbb amit tudok, hogy halott. A temetőben ugyan van egy sírkő, amire neve van vésve, de azt mindig éreztem, hogy a hideg kőhöz igazán semmi közöm. 

 

 

Amit rólam tudni kell!
Nem vagyok híres ember, nincsenek megjelent könyveim. Nincsen diplomám, sokszor a helyesírásommal is baj van. Nem vagyok gazdag, nincs drága autóm, sem jól fizető állásom. A fizetésemért megdolgozom, írni hobbiszerűen írok, mikor van rá kis időm, és ha mondanivalóm is van hozzá. Nincsenek nagy álmaim, nem török a csúcs felé. Írásaimból sokat tanulok magam is, és sokszor írás közben a mondanivaló nem engedelmeskedik nekem, hanem önálló életre kél, és van, hogy sehogy sem tudom beleszőni, ami az alapgondolat volt, és nem oda lyukadok ki ahová szerettem volna. Ennek ellenére néha egész jól sikerülnek. 
Hogy ki is vagyok még??? Az vagyok, aki este könnyen elalszik, mert szeret aludni, és reggel könnyen ébred, kávé nélkül. Az vagyok, aki szereti a maximumot nyújtani, legyen szó munkáról, sportról, vagy párkapcsolatról. A maximum, itt lehet, hogy magyarázatra szorul. Ugyanis nekem a maximum minőséget jelent, nem feltétlenül mennyiséget, és teljesítményt. Viszont el tudom fogadni, ha valamit nem lehet, vagy nem érdemes tökéletesre, tökéletesen csinálni. 
Továbbá az vagyok, aki szereti a szépet. A szép leírást a könyvekben, a bölcs meglátásokat. Szeretem, mikor egy író úgy tud bemutatni egy konfliktust, hogy nem tudunk állást foglalni mi magunk sem, mert közben kiismertük a szereplők erényeit és hiányosságait, és megértettük, hogy vannak dolgok, amiket csak el kell fogadni, és nincs vele más teendőnk, hisz magunk sem vagyunk szentek. Ez sokszor jól jön az életben is. Az vagyok, akit ezer dolog érdekel, és sajnálja, hogy nem fér bele minden az életébe. 
Az vagyok, aki a nőben egy gyengéd csodát lát. Minden nőben egy-egy gyengéd csodát. Mert a nő a mozgató rugója mindennek. A család figyelmes házi-tündére. A munkahelyek szebbek és kedvesebbek lesznek tőlük. Azt hiszem, a nőket még mindig ajándéknak kell tekintenünk, mint ahogyan Ádám kapta Évát társként Istentől, mi még szerencsésebbek vagyunk, mert elhisszük, hogy választhatunk is, sokszor mégsem becsüljük meg. 
Szeretem a világ sokszínűségét, a hegyet, a völgyet, a folyót és a tengert, a zöld erdőt és sziklán a mohát. 
Igen, az vagyok, aki követett el hibákat, kicsiket és nagyokat, voltam rossz is. És fiatalabb vagyok sokatoknál.
Csak ennyi vagyok, egy ember. 

Szeréni S. Péter