Az ember sokáig nem is tesz különbséget, hogy amit kimond, az végiggondolt érvek alapján, alaposan megfontolt véleménye-e, vagy csak egy pillanatnyi gondolata, amit éppen abban a helyzetben, az adott érzelmi töltés hatása befolyásolása által, hirtelen fellángolt érzés késztet kimondani.

   A külvilág sokszor csak azt tapasztalja, kívülről csak az látszik, hogy eldöntünk valamit, kimondunk valamit és később vagy megbánjuk, vagy nem.

   A hirtelen jött, érzelmek alapján kimondott szavakat is hihetjük a véleményünknek, és vannak, akik soha nem veszik észre, hogy tulajdonképpen ezt azért gondolják a véleményüknek, mert egyszer kimondták, és következetesen tartani akarják magukat a kimondott szóhoz.

   Becsületes dolognak tartják, ha valaki betartja a szavát, és hűségesnek, ki mindenáron kitart valaki mellett, aki már koránt sem az az ember, akinek hűséget ígért.

   Vajon emlékeztethetünk-e bárkit is, adott szavára? Számon kérhetünk ígéreteket, és hűségesküket? Hisz az ígéretek cseppet sem befolyásolják későbbi érzelmeinket és életünk folyását. Van, mikor lehetetlenség hűnek maradnunk, és öngyilkossággal egyenlő valaki mellett maradnunk, aki az adott szóval visszaélve, éli a kényelmes emberek elkényeztetett életét, a kisujját sem mozdítva társáért.

   Ha hiszünk az ígéreteknek, azt azért tesszük, mert hinni akarunk. Tudjuk mi azt jól, hogy az illető be tudja-e tartani, amit ígért, vagy sem, a szívűnk, lelkünk megsúgja. Sokszor azért adunk esélyt valakinek, mert megsajnáltuk és azzal álltatjuk magunkat, hogy más személy sem jobb. Közben talán csak éppen beérjük vele, miközben nincs türelmünk kivárni, azt a személyt, aki valójában hozzánk illene. Egy sajnálatból született kapcsolatnak pedig az útja egyenesen vezet a csúszdán a mélybe. Az már csak részletkérdés, hogy hirtelen csúszunk-e a gravitációs törvénynek megfelelően, vagy körkörösen körözünk lefelé beleszédülve és összegabalyodva. A vége ugyanaz, hogy a vízbe huppanunk, és elmerülünk, a felfelé vezető út pedig ismét fáradtságos és kételyekkel teli lesz, miközben a múlt megpróbál a mélyben tartani.

   A részemről, én szeretnék egy ígéretektől és esküktől mentes párkapcsolatot, ahol nem ígérünk egymásnak lehetetlenségeket, és ez által, nincs is módunkban ezt számon kérnünk egymáson. Természetesen az ígéret sincs megtiltva, mind az érzelmek egy kifejeződése, de mégis csak öt percig szabad komolyan venni, azokat a mondatokat, mikben (örökké) az (ameddig élek) szavak szerepelnek.

   Ezt nem szabad összekeverni a linkséggel és egymás iránti érdektelenséggel. Ez így, csak intelligens és egymás iránt a végtelenségig nyitott emberek között működhet, kik meg tudnak egymásban bízni, és nem élnek vissza, e-bizalommal.

   Továbbra is hiszek abban a fajta párkapcsolatban, amit idillikusnak és utópisztikusnak neveznek egyesek, melyben, ha vannak is nézeteltérések, azt felnőtt ember módjára meg tudunk halk szóval is beszélni. Hiszem, hogy nyitottak tudunk egymás iránt maradni késő időskorunkig, utolsó leheletünkig, és mindezt úgy, hogy nem kötelez adott szó, nem köt ígéret, hanem önként és valódi érdeklődésből egymás iránt.

   Szeretni nem lehet, magunkat megtagadva, megalkudva és természetünk ellenében. Csakis úgy, ha közben megélhetjük magunkat társunk mellet, és ha társunk is ugyanígy megélheti magát mellettünk. Egyenlők vagyunk egy kapcsolatban, egyenlő jogokkal, melyben bíránk a józan eszünk, megértésünk, jó-szándékunk, szeretetünk, egymásnak való jó-akarásunk. Csak együtt, kéz a kézben lehetünk boldogok egymással. Ha kell, elengedjük egymás kezét, ha kell, csak a kis újunkat érintjük össze, ha kell, csak távolról segítjük egymást, egymásra gondolással, ha kell, biztatjuk egymást, ha kell, és igényelt, erősen szorítjuk magunkhoz a másikat. A tapintatos szeretet pontosan tudja, mikor, mire van szüksége a szeretett lénynek, és pontosan azt nyújtja, amire vágyik, mindig abban a mértékben, amilyenre szükség van.

   Talán erre a fajta kapcsolatra még kevesen alkalmasak. És talán kevesebb férfi, mint nő. Ritka eset, ha két ekkora érzelmi-intelligenciával rendelkező személy találkozik és egymásra ismer. De talán tanulhatunk is egymástól, és megértésünk és őszinte szeretetünk, ha nyitott szívre talál, és megérti, hogy élni csak így érdemes, elindulhat ő is egy újfajta emberi minőség és tiszta szeretet irányába. 

Szeréni S. Péter