Péter és Hajni sétál az úton. A fiú lakására mennek. Első közös éjszakájuk lesz. Mindketten 21 évesek. A fiú még nem volt nővel, a lány már kettő hosszabb kapcsolaton is túl van, nemrég szakított a vőlegényével a fiú kedvéért. A munkahelyükön ismerkedtek meg. A fiú kedves volt, segített a lánynak, sokat beszélgettek. A lány egyszer azt mondta a fiúnak, hogy „Ha lenne valakim, szakítanák a párommal.”, máskor pedig ezt „Egy huszonegy éves lánynak, nem azaz álma, hogy egy alkoholistával éljen, aki minden éjjel neki hátat fordítva alszik.”, értve ezt a vőlegényére. Péternek tetszett a lány, és érezte, hogy ezeket nem véletlen mondja neki a lány. Elkezdtek munkán kívül is találkozni, egyik nap azzal a hírrel fogadta a lány a fiút, hogy szakított vőlegényével.

   A fiú lakására értek. Már késő éjszaka volt ekkor, a munkahelyükről jöttek, délutánosak voltak. A szeretkezés öt percig sem tartott. A fiú szégyellte magát. Máskép képzelte, hosszabban, szebben. Bánatosan fordult el a lánytól, hogy aludjon. A lánynak viszont e hátat fordítás okozott csalódást, és talán öntudatlanul, mert ettől a fiútól mást várt, egy halk félmondat hagyta el a száját „Elfordulsz tőlem…” . Erre a fiú visszafordult, a lányhoz simult, átölelte, fejét a lány vállához fektette, és ez neki magának is nagyon jól esett, és örült, hogy ezzel a lánynak is örömet okoz.

Kapcsolatuk nem tartott sokáig. A lány nem mondta el a fiúnak, hogy a volt vőlegénye zaklatja, és zsarolja, hogy térjen vissza hozzá. Annak ellenére, hogy a fiúnak azt mondta a lány, hogy még senkit nem szeretett ennyire, szakított a fiúval és visszament vőlegényéhez.

   A Péter ezután másik munkahelyre kérte magát, ahol sok szabadideje lett, és időtöltésből kezdett el könyveket olvasni. Hamar rájött, hogy a krimi és kalandregény, amik először a kezébe akadtak, nem kötik le igazán. Történelmi regényeket és szépirodalmat kezdett olvasni, ami jobban tetszett neki. Lassan olvasott, mert az iskolában is végig olvasási nehézségekkel küzdött, ezért elég rossz tanuló maradt, tanárai lustának bélyegezték, és ő maga nem értette, hogy mért nem tud olyan folyékonyan olvasni, mint a többiek. Mivel pedig a tanulás nem megy olvasás nélkül, csak bukdácsolt. De most, huszonegy évesen érdekelni kezdték a könyvek, elkezdte leküzdeni az olvasással szembeni nehézségeit.

   Hamarosan megismerkedett a discoban Judittal, aki igazából nem is túlságosan tetszett neki, de bántotta már a magány. Az ágyban egyszer Judit arra kérte, hogy puszilgassa meg ott lent a lábai között. Pétert meglepte e kérés, de örült is neki. Lecsúszott a lány szemérem ajkaihoz és nyomott rá egy puszit, zavarában pedig sietett vissza a lány mellé. De Judit nem engedte, „Még, és nyelveddel nyalogasd.” A fiú engedelmeskedett. Tetszet neki, hogy ezt élvezi a lány, olyat tudott így nyújtatni, amit szemmel láthatóan élvez a lány, és ezt meg tudta ő is állapítani. Ezután a hagyományos aktus alatt is megtudta figyelni a lányt, és egyre inkább tudta úgy alakítani, hogy az jó legyen a lánynak. Péter örült ennek, Judit az első nő, akit orgazmushoz jutatott. Most már minden módon élvezetett bírt szerezni a lánynak, behatolással, kézzel és szájal. Sokat szeretkeztek. De más közös pontjuk nem is akadt. Péter egyre komolyabb könyveket olvasott. A szórakozó helyeken már nem érezte jól magát és a zenei ízlése is megváltozott.

Első nyaruk alkalmával sátorozni mentek Visegrádra. Ott sokat sétáltak az erdőben. Szereztek egy turista térképet, és utakat kerestek rajta. Utána egyre többet túráztak, megszerették.

Ekkoriban kérte meg Pétert egyik barátja, hogy fusson vele, mert le akar fogyni, de egyedül nem akar futni. Péter ráállt, hetente párszor elment futni barátjával. De barátja két hét múlva egyre több kifogást talált, hogy nem ér rá most futni. De Péternek megtetszett a testmozgás, így ő innentől egyedül kezdett futni.

Judit szexuális éhsége egyre nőt, mindig szeretkezni akart. És ezt kikövetelte, kierőszakolta. Péternek viszont ez egyre gyakrabban kellemetlen élmény okozott.

Őt évig voltak együtt. Péter szakított a lánnyal. Úgy érezte semmi közös sincs már bennük. A lány hisztizett, nem akarta elengedni a fiút. Azt mondta, még egy férfit sem szeretett ennyire.

Péter új munkahelyre került ismét. Sokat beszélgetett egy tíz évvel idősebb kolleganőjével, Tímával. Péternek újdonság volt, hogy könyvélményeiről mesélhet, és hogy a nő megérti, és válaszol, hogy egyáltalán lehet valakivel ilyesmikről beszélgetni. Eddig úgy érezte, egyedül van. Most érezte először, hogy valaki megérti. Találkoztak munkán kívül is. A nőnek férje volt. Azt mondta, hogy el akar válni, és hamarosan el is fog válni. Péter nem feszegette e témát. Nem akarta befolyásolni Tímeát. Úgy gondolta, e döntést egyedül kell meghoznia. Evégett viszont Tímea érezte úgy, hogy nem fontos Péternek, hogy elválik e.

Egymásba szerettek. Sokat beszélgettek Istenről, hitről, könyvekről, mindenről. Péter az ágyban is rutinosan mozgott már. Tímeát lenyűgözte Péter szexuális jártassága, amit Juditnak köszönhetett. Tímeának újdonság volt az ilyen fajta odaadás. Bár idősebb volt Péternél jócskán, nem találkozott még hasonlóval. És nagyon élvezte, hogy a férfi ilyen bújós.

Órákig feküdtek meztelenül egymás karjában, beszélgetve, az élet dolgairól vitázva. Péter kicsit elmozdította Tímeát Istenhitétől, Judit Pétert mozdította ki Istentagadásából. Sokat tanultak egymástól és együtt kezdtek ismerkedni a spirituális könyvekkel, gondolkodással. Megértő lelkitársai voltak egymásnak. Életükbe belopódzott a komolyzene. De, hogy csak lopott órák juthattak nekik, ez megkeserítette a mámor pillanatait is. Négy évig nem történt semmi változás Tímea házasságában. A nő egyre csak ígérte a változást, még egy kis idő, majd ekkor, majd akkor. De semmi. Pedig azt mondta, még senkit nem szeretett úgy mint Pétert. Eddigre Péter már nem bírta ezt a helyzetet tovább. Azt akarta, hogy egészen az övé legyen a nő, vagy sehogy sem. Így elváltak útjaik.

   Ettől a kínzó, hirtelen rázuhant magányos egyedülléttől Péter most elhagyatottabb lett, mint valaha. Szokásai, a könyvek, a komolyzene, a sport, a túra a hegyekben, a törekvés a lelki békére, minden régi ismerősétől elválasztotta. Mindig is más volt, mint a környezete, de most már tudta is, hogy miben. Régen gyengébbnek, rosszabbnak, hitte magát, most megértette miben más, és megtudta, hogy jó úton jár.

   Most úgy érezte, készen áll, hogy egy nővel végleg összekösse az életét. Azt gondolta, csak tőle függ minden. Hogy ki a nő, szinte teljesen mindegy, ő mindent tud már, hogy bárkit boldoggá tegyen, csak bízza rá magát valaki. Főzni is megtanult az évek alatt és minden háztartási munkát elvégzett. Férfimunkában és nőiben egyaránt otthonosan mozgott.

   Internetes társkeresőn ismerkedett meg Renátával. Nagyon aranyos, félénk, visszahúzódó, csendes lány volt. Egyidősek voltak, mindketten 31 évesek már. Alig telt bele két hónap, már össze is költöztek. A lány is örült ennek, neki a biztonságra volt szüksége, és hogy megértő férfi legyen mellette. Renátának idillikus elképzelései voltak egy kapcsolatról, melyeket részben meg is talált Péterrel való viszonyában. De ő maga, főzni nem tudott és szinte semmihez nem értett. Tehetsége és kitartása sem volt, hogy megtanulja a házimunkát. Eddig mindent anyukája intézett helyette. Igazán jót beszélgetni sem lehetett vele, nem értette meg olyan jól Pétert, mint ahogyan azt Péter megszokhatta előzőleg. Renáta sokat hisztizett, pánik beteg volt. Sokat szorongott. Péter, a lány ezen tünetein sokat oldott megértésével, és figyelmességével, türelmével. Először azt hitte, meg tudja gyógyítani a lányt a szerelmével, gondoskodásával. De eljött az idő, mikor a lány hisztijei őellene fordultak, amivel nem tudott mit kezdeni. Renáta nehezményezte, hogy Péter mért úgy dolgozik, mért annyit. Még Péter haját is meg akarta változtatni valami divatos frizurára. A lány azt mondta, még senkit nem szeretett annyira, mint Péter. Három, négy hónap múlva kapcsolatuk nem állt másból, mint a lány erőlködésén, hogy kedvére formázhassa a férfit, olyannak, amilyennek ő akarja. Érdekesnek tartotta Péter, hogy pont Renáta társkereső oldalán, a bemutatkozásnál volt odaírva, hogy „Olyan férfit keresek, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok, és nem akar megváltoztatni. ”.

   Péter érezte, hogy így nem lehet együtt élni, és látta, hogy a lány nem akar a viselkedésén változtatni. Úgy döntött, hogy jobb még az elején véget vetni ennek a kapcsolatnak, mint évekig húzni. Szakított a lánnyal.

   Péter most egyedül akart maradni, és jól is érezte magát egyedül. Vett egy kajakot, és a vízen töltötte a nyarat. Megtanult kajakozni. Újabb életre szóló tevékenység, gondolta. Érdeklődni kezdett a pszichológia iránt is, vett pár könyvet is a témában.

Most egyedül él. Dolgozik, olvas és sportol.

Tudja, hogy valahol vár rá egy nő, aki majd viszonozni tudja szeretetét.

Szeréni S. Péter