Belső merevlemez bennünk

Lemeztelenítve az emberek, nem mások, mint üres memória egységre töltött információ és program halmaz, amit sajátos felfogásban alkalmaz. E programozásba gyermekkorban fontos szerepet játszanak a szülők, kik saját jól, vagy kevésbé jól működő táregységeik alapján teszik ezt.
Amiben az emberek leginkább különböznek egymástól, az az, hogy ki, mire képes, illetve mire tartja képesnek magát, és hogy mit tart megengedhetőnek magával szemben és mit nem.
Igazából szabadon választhatnánk meg, hogy mit tárolunk magunkban, hisz a régi dolgok törlődnek, ha nem emlékeztetjük magunkat azokra. Ez nagyszerű benne.
Hogy ne csupán egy üres fájl legyünk, különböző dolgokat próbálunk ki, és annak pozitív vagy negatív hatása szerint alakul, hogy a dolog hosszútávon részünkké, személyiségünkké válik e vagy sem. Persze, hogy hosszútávon mi pozitív és mi nem, azt nem mindig tudjuk eldönteni, és ezért gyakran csalatkozunk, vagy egy idő után ferdíteni leszünk kénytelenek a tényeken.
Aki tudatosabb, az elhatározással is kódolhatja magát. Például elsődleges információk alapján eldönti, hogy valami jó lesz neki, és szüksége van rá, és a kezdeti nehézségek ellenére is akaraterővel és kitartással így is eredményt ér el. Ilyen lehet a tanulás, a munka, a sport, vagy bármi egyéb hobbi. Ez is azt mutatja, hogy végülis azzá válhatunk, akivé akarunk.
Persze azért vagyunk emberek, és nem gépek, mert minden bevitt információt és tudást saját arcunkra formáljuk. Képesek vagyunk annyiféle képen látni ugyanazt, ahányan vagyunk. Ezeket saját felfogás szerint alkalmazunk és kapcsolunk össze már régebbi tartalmakkal magunkban.
Alapjában minden tudást és tehetséget lehet jóra és rosszra használni. Hogy mit mire használunk, az egy gyermekkorban tanult, és később tovább erősített, vagy felülbírált és megváltoztatott erkölcsi norma szerint kerül kivitelezésre sokszor automatikusan és sokszor tudatos döntések alapján.
Aki gondolkodóbb alkat, néha elgondolkodhat, hogy mi értelme is lehet bárminek, amit csinál, gondol, vagy amit nem csinál, és nem gondol? Mit nyerünk, vagy veszítünk a dolgokkal? Miért tesszük ezt vagy azt? Mi értelme a szokásoknak, hobbiknak? Mitől vagyok az, aki? És végső soron honnan tudom, hogy mi van rám jó hatással, és mi nem?
Mennyire érdekel bennünket az, amit csinálunk, és mennyire belénk rögzült minta, vagy magunkénak vallott elvek alapján cselekszünk és gondolkodunk?
Azt hiszem, csak mások ítélhetnek meg bennünket az alapján, amit teszünk, vagy nem teszünk. Mert csak kívülről látszik minden ember olyan rendíthetetlenül azonosnak saját magával. Belülről senki sem olyan határozott és következetes, mint, ahogyan azt megtanulta kifelé sugározni. A jövőt mindennap újjá kell írni, hogy ugyanazok maradjunk benne, vagy változzunk, még ha ez nem is tudatos.
Én nem attól vagyok én, hogy ezt, vagy azt teszem. Mert mindegy, hogy mit teszek, mindegy mit kezdek az életemmel. Attól vagyok magam, hogy mit szűrök le abból a bármiből, abból a különböző anyagból, amiből a tapasztalatokat szerzem.

Szeréni S. Péter