Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehet megtanulni kajakozni. Én valahogy mindig vonzódtam a kajakozáshoz, gyermekkorom óta. Mégis kimaradt az életemből nagyon sokáig. Ősszel mindig felsóhajtottam, hogy megint eltelt a nyár, és mégsem tanultam meg kajakozni.

A kajakozásnak van egy kis elmélete is, amivel eleinte nem megy az ember semmire. Ilye, hogy hogyan tartsuk az evezőt, egyik kézzel így, a másikkal úgy, lábbal támasztunk a lábtámaszra, derékból kifordulunk, de ez, még mind messze van még az elejém. Mert ekkor még minél több dologra akarunk figyelni, annál rosszabb.

Hasonlít a biciklizés megtanulásához, csak nem olyan fájdalmas az esés, viszont nem is lehet olyan gyorsan visszaülni. Menni, menni és menni. Bele ül az ember és felborul, beleül és felborul. Ma eljutok tíz métere a stégtől, holnap tizenötre, holnapután húszra. Beleülök, elindulok, felborulok, kiúszom, kiöntöm a vizet a kajakból, ismét beleülök. Aki itt feladja, és nem elég alázatos, nem elég türelmes, aki gyors sikert akar, az soha nem tanul meg kajakozni felnőtt fejjel. Gyerekkorban könnyebben megy ennek a megtanulása is. A gyerekek kisebbek, alacsonyabban van a súly. Jobb az egyensúly eloszlás. Én 180 magas vagyok és 75 kg. Inkább vállban vagyok széles és mellkasban. Ismerjük a keljfeljancsit, alul van a golyó, felül üres, mindig talpra áll. Egy felnőtt férfi pont az ellentéte, ilyen esélyekkel indul neki az ember. Egy ilyen versenykajak, ha a vízre rakom és elengedem, magától az oldalára billen. 
Ha figyelmes az ember, megtapasztalja, hogy melyik mozdulatra mit reagál a kajak, megtanulható, hogy csak olyan mozdulatokat tegyünk, amire pozitívan reagál, ami növeli az egyensúlyt. A lendület és a sebesség elérése a legnehezebb eleinte. Minél gyorsabban megyek, annál stabilabban siklik a hajó. Persze a feladatot nehezítik, hogy jönnek a motorcsónakosok és a hullám, amit vernek, felborítja a kezdő kajakost. Én olyan alázatos tudtam lenni, hogy egy motorcsónakost se szidtam sem magamban, sem hangosan, amelyik felborított. Csak figyeltem, hogy mit csinálok rosszul, melyik az a pont, ahol még ura vagyok az eseményeknek és hol van az, amikor nem tudom kontrollálni a hajót. 
Amikor már a motorcsónak sem okoz gondot, akkor tud az ember jól kajakozni. Akkor már élvezhetők a nagy hullámok is. A szemből jövő motorcsónak hullámai egyszerűbbek, azokon csak át kell vágni. A hátulról jövő már nehezebb, azt nem látni, hogy mikor ér el. Egyszer csak meglöki a kajakot és felemeli a végét, és ha a kormánnyal nem tartok ellent, akkor keresztbe fordít, és a következő hullámot így oldalról kapom, az már tuti felborít. Kormányozni lábbal kell. A két lábfejem között van egy botkormány, ami madzaggal van hátra vezetve a kormánylapáthoz. Szóval, ha már minden jól megy, ezekre a hátulról jövő hullámokra fel lehet ülni a kajakkal, és hihetetlen élvezetes, amint egy ilyen külső erő elkezdi tolni, meglendíti, közben érezni, ahogyan áthalad a hajó alatt, és már itt is a következő, ami megint megtol egy kicsit.

Lassan meg leget tanulni minden időjárási körülmény között evezni. Gyakran van, főleg reggel, hogy teljes szélcsendben indulok el, és félútnál, vagy még hamarabb, ahogyan melegszik az idő, úgy támad fel a szél. A szél azért is tud kellemetlenségeket okozni, mert ha egy bizonyos irányból fúj, bele kap evezőnek az éppen fent lévő tollába, eleinte volt, hogy egy hirtelen jött széllökés döntött fel. A vízen magára van utalva az ember, mindent meg kell tudni oldani, és minden helyzethez tudni kell alkalmazkodni. Ha eső kap el, azt megint élvezni lehet a vízen, ahogy evezek és egyszer csak az eső hangját hallom meg, ahogy a cseppek, csapódnak a víznek, és ahogy közeledek az eső alá, egyre hangosabb ez a hang, és már látom is, ahogy egyre közelebb esik az eső, és egyszer csak benne vagyok, már a kajakon is kopog és rajtam is.

Szeréni S. Péter

Téma: Kajakozás

Nincs hozzászólás.