Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

Mindennek van egy idealizált változata, egy szép, egy tökéletes, egy szárnyaló, ez az eszme, és ugyanígy megvan mindennek az a változata, amit mink, tökéletlen földlakók ebből meg tudunk valósítani, ki többé ki kevésbé. Ezek a dolgok közé tartozik a szeretet is, melynek az eszméje tud a leges-legmagasabbon szárnyalni, és a megvalósítására tett próbálkozás, tud a legingoványosabb posványba is süllyedni.

   Szeretet az arany-középút, a meleg kabát, a megfelelő válasz mindenre, a konfliktusokra adott ideális reakció. Arany-középút: félt, de nem korlátoz; óv, de nem birtokol; (ezeket mind, Ti is tudjátok) A szeretet az alapállapot, minden innen indul ki és ide érkezik, közben van a zűrzavar. Mindenféle kapcsolat, társulás, hosszútávon csak akkor gyümölcsöző és hasznos mindenkinek, ha alapmotivációja a szeretet.

   A fejlődés, közelebb kerülés a szeretethez, a szeretet kiteljesítése magunkban, és a környezetünkben.

   Ahogyan a dühtől, haragtól reszketünk és átjárja a testünk, és sokszor tehetetlenek vagyunk ellene, szinte öntudatlanul mondunk ki tőle szavakat, cselekszünk dolgokat, ugyanúgy a szeretet is áthatja egész lényünket. Csak a szeretettől nem reszketünk, és nem bezáródunk magunkba, mint a méregtől, hanem éppen kinyílunk, sokszor az egész világ felé is, ez az érzés lebegtet, mint egy kellemes fürdő, és sokszor a szeretet hatása alatt is, cselekszünk, beszélünk öntudatlanul, mintha a sokkal mélyebbről jövő és sokkal magasabbon élő valónk tenné, a sokkal mélyebbről jövő és sokkal magasabbon lévő valóságnak, valóságban.

   Talán maradok is a párhuzamnál szeretet és düh között, hisz sokkal gondolatébresztőbb így, és sokkal szemléltetőbb. A szeretet épít, sok szép és jó születhet, születik általa, a szeretet szeretetet szül, felemel, és erősít. Aki érzi, hogy szeretik, valóban, mindig több lesz, és egyre tisztábban tud maga is szeretni. Míg a harag inkább romboló, úgy kifelé, mint befelé, rossz, csúnya dolgok származnak belőle.

   A szeretetet azért nehéz megfogalmazni, mert talán nem bennünk van, hanem „csak” áthat bennünket, egy központi energia, ami a szeretet, és összekapcsol minket másokkal, akik ugyanakkor, ugyanúgy ráhangolódtak, és nem utolsósorban összeköthet a mindenséggel, Istennel. Akik pedig egy másik sávra hangolódtak követve a párhuzamot, a harag elválaszt bennünket, és sokkal földibb, kevésbé éteri.

   A szeretet csírája mindenkiben ott rejlik, és vágyik szeretni, aki nem tud igazán, az előbb-utóbb eltorzul lelkileg, aminek sokszor testi tünete is adódik. Ez a kis csíra, ez a szeretet képesség csak arra vár bennünk, hogy valaki, vagy valami felszínre hozza, és megragyogtassa a fényben, hogy e-kis törődéstől kiteljesedjék és kitöltsön bennünket.

   Ahogyan nem vagyunk egyformák, nem egyforma benyomások érnek bennünket, és ugyanazon dolgokat sem ugyanúgy látunk, élünk át, így amit szeretetnek nevezünk, azon is annyi félét érzünk és értünk, ahányan vagyunk. Azért is zavaros fogalom, mert sokan használják a szót, olyanok is, akik összetéveszti egészen más fogalmakkal, dolgokkal. Nem csak ahányan vagyunk, annyi féleképen szeretünk, de ahány embert szeretünk, szerettünk, ez még beszorozza a hatalmas számunkat, mert minden egyes ember, aki belép az életünkbe, más-más húrokat penget meg bennünk, más dallamot és többféle hangnemben érint meg, tehát még azt is megkockáztatom, hogy egy-ugyanaz embert is szerethetünk többféleképen. Hosszútávon is változik a szeretetünk, ugye máshogy szeretünk valakit egy friss ismeretségben, máshogy, mikor már elmélyülten ismerjük, és ismét másként hosszú évek elteltével, mikor már minden egyes sejtjét ismerjük. És ezeken belül, a pillanatnyi hangulatok szerint, érzelemfellobbanások és elcsitulások szerint is szeretünk. Hisz emberek vagyunk, akiknek jobb-rosszabb napjaik vannak, és ezzel minden egyes ember így van, akivel találkozhatunk, mindenki hullámzik, van, akit elragad mások hullámzása és, van, aki magával ragad másokat, és vannak, akik összecsapnak.

   Ott van még az életkor függvénye, és érettségi szint, és fejlődési hányados. Mondanom se kell, mást jelent a szeretet egy gyermeknek és mást egy felnőttnek, mást egy idősnek. Valószínűnek tartom, hogy minél előrehaladottabb valaki a kórban, minél érettebb a gondolkodása, minél előrébb tart a fejlődésben, az őt átható szeretetet annál több ember felé tudja sugározni, annál kiegyensúlyozottabban éli meg, annál inkább képes a szeretet valós kimutatására és befogadására. Az igazi, a tiszta, a nagy SZERETETRE meg kell ismét érnünk. Azért ismét, mert gyermekkorban még megvan bennünk, azaz őszinte, feltétel nélküli szeretet, amit valahol a felnőtté válás során elveszítünk. De boldog, aki ismét visszatalál a szeretet útjára.

   Tehát az szeretet, ami egy, amiről Pál apostol is mesél, és amelyről oly sok szárnyas gondolatot lehet írni, mondani, amiről írtak is és mondtak is sokat, melyeket űberellni nem tudom és nem is akarom, az itt a földön, több milliónyi prizmán, rajtunk és pillanatnyi állapotunkon vetülve szét, megélése és megnyilvánulása annyi lehet, aminek az összeszámolása meghaladja a képességeimet, mintahogyan igazából a téma megírása is.

Érjétek be, kérlek ennyivel tőlem.

Szeréni S. Péter és Ti

Téma: SZERETET

Nincs hozzászólás.