Valahogyan még mindig az a nézet működik, hogy a szex a férfiakat érdekli jobban, és a nő a megkapandó árucikk, melyért harcolni, hódítani, és küzdeni kell, míg a nő megadja magát és végre jöhet a férfiak hőn szeretett szex jelenete.

   Hogy ez mennyire van így, azt nem tudom, saját tapasztalatom azt mutatja eddig, hogy amire eljutottam az aktuális nővel az ágyig, addigra mind a ketten akartuk nagyjából egyformán. Igaz, én egy ráérő típus vagyok ebben is, és megérzem, mikor van a szexualitásra ráhangolódva a másik fél is.

 A sürgetés, éppen a várt hatás ellentétét szüli. Talán visszatetsző is lehet, hogy alig ismeri egymást a két fél, a férfi már a bugyiban szeretne turkálni. Ilyen esetben elhiszem, hogy a férfi hátrányból indul, pedig hamarabb szeretne ágyba jutni, talán nem is sejti, hogy itt magát hátráltatja, önmaga ellensége. Ha nem lenne oly rámenős, hamarabb megkaphatná a nőt.

   Legtöbbször a szexualitásról vagy nem esik szó, vagy férfiak dicsekednek, hogy mekkora kandúrok, mennyi nőt megkapnak. Persze mindig, minden simán megy, jó mindenkinek minden, heppi az élet. Legalábbis a közönség felé, mert arról soha nem beszél senki, ha éppen valami nem úgy jön össze.

   Mert a munka sem megy mindennap egyformán, az edzés se mindig a legjobb, nem mindig megy úgy a futás, de a kajak sem esik mindig jól, az olvasással sem mindig úgy halad az ember, sőt, az írás sem mindig fenékig tejfel, és így van ez mindennel, amit csak rendszeresebben csinál az ember, mért pont a szeretkezés lenne kivétel. Igen, az ágyban sem mindig a legjobb minden, nem mindig egyforma, és nem is mindig úgy jön össze minden, ahogyan azt az ember szeretné, de nem baj ez. A baj ott kezdődik, ha ettől elfordul egymástól a két ember, ha magukba húzódnak, és elmegy pár kellemetlen szituációtól a kedvük egymástól, netán magától a szextől is.

   Talán az idő előre haladtával egyre sűrűbben fog előfordulni, hogy nem úgy sikerül minden az ágyban, ahogyan azt szeretné az ember, de ha csak minden második alkalom jó, annak is lehet örülni. Az még mindig valami. És ha végleg kifúj a szexualitás, legalább már nem fogja semmi megzavarni a lelki életben való elmélyedést. Tudod, mindig abban kell megtalálni a jót, ami éppen adódik. Az aktuális szelet meglovagolni az igazi művészet, nem egy életen át, ugyanazt akarni. Az úgy sem megy.

   Nem akarok olyat írni, amit máshol is olvashatunk, vagy ami mindenkinek csak ismétlés, hisz ismersz. Nem megyek végig a tiniktől az aggastyánokig a különböző életszakaszokon és az aktuálisan oda tartozó szexualitási szintmutatón több okból sem. Leginkább a tapasztalat hiányból, de megígérem, megírok a témáról mindent 10, 20 és 30 év múlva is, talán még 40 év múlva is, ha elfelejteném, kérlek, szólj rám, szóval a saját tapasztalataimat megíróm majd folyamatában.

   Amit eddig el tudok mondani, hogy ahogyan nem lehet két embert egyformán szeretni, úgy szeretkezni sem lehet két emberrel egyformán. Két különböző embernek különböző reakciója van minden egyes érintésre. Máshogy mozdul, máshogy fordul, mást szeret, másképp lehet irányítani, vagy másképp irányít. Szóval sablonszerűen, fantázia nélkül, a másikra való figyelés nélkül unalmas és egyoldalú szeretők lehetünk csak.

   Viszont a szeretkezést, egy életen át lehet tanulni, különösen, ha férfinak születtünk, mert a nők mindig tartogatnak valami újat, valami izgalmasat, valami meglepetést, amit nem érdemel meg bárki, csak az, aki kellő odaadással, és figyelemmel ér a nőhöz, csak ő kaphatja meg a nőt szívvel-lélekkel.

Szeréni S. Péter