Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

A szeretet és bölcsesség egy!

   Hogy a szeretet hogyan lehet egyenlő a bölcsességgel, azt akkor érthetjük meg, ha megértjük, és átéljük, hogy minden fogalmat a szeretet tölt meg, vagy annak hiánya. Minden tettünket, és szavunkat, vagy gondolatunkat a szeretet vagy annak hiánya vezérli, vagy annak hiánya. Az igazi jóság nem jótékonykodik, mert mint szeretet és egyben bölcsesség, nem öncélú adományozó, hanem megértő, mindent egyben látó, ok-okozati összefüggéseket ismerő, tudja, hogy senki sem véletlen került a helyzetbe, amiben van, hanem annak okai a múltban tanyáznak és a fejlődéshez és tovább lépéshez éppen ezt kell megélnie. Ha megoldjuk mások problémáit, vagy rendszeresen annyi jóságot, ételt vagy anyagi javakat juttatunk neki, ezzel éppen a hátrányára szolgálunk, megerősítve benne azt a hitet, hogy majd mások mindent megoldanak helyette, neki semmin nem kell változtatnia.

   A harmónia, a béke, az egységtudat, az együttérzés, a megértés, ezek mind-mind egyek a szeretettel és bölcsességgel és csak álltaluk valósítható meg. És egyik sem beleavatkozó, hanem passzív, megért, átél és elfogad. Mert minden egy, de mi ezt az egyet csak a sokfélén keresztül szemlélhetjük. Sok-ezer arcú egység melynek minden arca teszi a dolgát, éli a világát, él és meghal, újra él és újra meghal, folyamatosan tapasztal, mely által fejlődik, és tökéletesedik.

   Hogy ezt megértsük, le kell mondanunk a dolgok irányításáról, le kell mondanunk arról, hogy másokat befolyásolni akarjunk, és le kell mondanunk az ítéletalkotásról. Nem létezik bűn, mert minden dolog egy előbb megtörtént eseménynek a következménye, kiegyenlítődése. 

   Aki megvalósítja a bölcs szeretet tökéletes nyugalmát, mely magában foglal minden szeretetteljes fogalmat, mely a végtelen szeretetből nem cselekszik, hanem megért és kiteljesedik, az megérti a létezést. 

Szeréni S. Péter