Tudásunk arra szolgál, hogy fejlődjünk általa, nem arra, hogy mások felett bírálatot mondjunk!

Magány vagy párkapcsolat?

Lehet véleményt mondani egymás élethelyzetéről, csak ne higgyük el, hogy teljes mértékben igazunk lehet. Ne higgyük el, hogy saját szemünkön, gondolatainkon, érzéseinken keresztül megérthetünk és megfejthetünk, leleplezhetünk mindenki mást, aki nem éppen úgy él, mint mi.
Vajon, aki nem úgy él, mint mi, az már csaló és hazug? Aki nem tudja elképzelni életét, csakis úgy, hogy párkapcsolatban él, az ne higgye azt, hogy más sem élhet egyedül kiválóan, és csak hazugságok árán nem érezheti magát magányosnak egymaga.
Ugyanúgy lehet önbecsapás egy kapcsolatban, házasságban élés is, mint a magányosság. A különbség, őszinte élet és nem őszinte élet nem itt rejlik. Önmagunkkal való szembenézésnek és őszinteségnek nem mércéje a családi állapot.
Szinte felsorolhatatlan a variációk sokasága e-témában, kezdve az önmagukat évtizedeken át álltató házasokon, akik hazudják maguknak, hogy nem is olyan rossz a házasságuk, sokszor csak a gyerekek vélt jobblétéért. És ötvenévi házasság után, alig várják, hogy valamelyikük meghaljon végre, mert csak így szabadulhatnak egymástól.
Vannak, akik olyan kapcsolatokból is menekül rendszeresen, amivel sokan boldogan kiegyeznének. És minden bizonnyal vannak olyan házasságok, kapcsolatok is, amikben boldogan élnek. Mindezt kívülről, nehéz megállapítani, és sokszor nem is lehet, ami nem is baj, hisz minden párkapcsolat csak két emberre kell, hogy tartozzon. Az, hogy mit közvetítenek ebből, az ő dolguk, és az, hogy a külvilág ebből mit lát, az a külvilág dolga.
Hogy az egyedülálló emberben mi van belül, szintén nem lehet egyértelműen megfejteni, hisz ez pedig az ő dolga. Hogy a külvilág mit akar belé látni, és mit bír megérteni, az pedig az külvilág dolga.
Az egyedülállók között is sok különbség lehet, hisz két egyforma falevél sem létezik. Elkezdve attól, aki bevallottan szenved a magánytól, és retteg, hogy egyedül marad, aki görcsösen keresi társát, vagy akárkit, csak egyedül ne legyen. Vagy van, akinek tényleg csak önálltatás, hogy jól érzi magát egyedül, mert hinni akarja, csak nem tudja hogyan lehetséges ez. Ő valóban kifelé mosolyog, belül pedig sír, de egy igaz lehet a rossz kapcsolatban élőkre is.
És van, aki erre tényleg ráérzett. Tényleg jól tudja magát érezni egyedül. Ő nem azért adja fel nehezebben magányát, mert képtelen kapcsolatot kiépíteni, hanem mert a színvonalas egyedül töltött életet nehéz felcserélni egy középszintű, vagy éppen hanyagolható párkapcsolattal.
Egyedül nem csak zülleni és lesüllyedni lehet, de éppen felemelkedni is. Sok aspektusunkat akkor ismerhetjük meg, mikor magunkban élünk. És sokszor, utólag hálásak lehetünk annak, aki elhagyott bennünket, mert evvel egy igazi önfelfedező túrán indított el bennünket.
Egy másik önfelfedező túra, a párkapcsolat, ott más aspektusainkra ismerhetünk rá társunk segítségével. Mindkettő rendkívül érdekes és izgalmas utazás, de egyiket sem lehet a másik elé helyezni.
Kár tehát mindenkit arra biztatni különféle hangnemekben, hogy kapcsolatban éljen, mint ahogyan arra is kár ösztökélni az embereket, hogy legyenek egyedülállók. Nem tudhatjuk, kinek mit tartogat a sorsa, mi a feladata az életben, az embertársaival. Elítélni valakit azért, mert úgy él, ahogyan tud, gyermekség. És véleményt mondani egy szempont alapján nem éppen bölcs dolog.
Véleményt mondani, csak saját szűrőjén, saját igazságán tud mindenki, pedig igazság annyi létezik, ahányan élünk a földön, és ezeket az igazságokat összeadva, egybe nézve és értve, nem pedig ütköztetve, alakul ki, a teljes igazság.

És azt sem feledhetjük, hogy az egyedülállókból lesznek a párkapcsolatban élők, és a párkapcsolatban élőkből lesznek az egyedülállók. Minden változhat és változik körülöttünk, tehát az állapotunkkal ne tüntessünk és térítsünk, hanem inkább éljük át, és élvezzük minél jobban, ameddig benne vagyunk, bármilyen állapot legyen is az.

Szeréni S. Péter

Téma: Magány vagy párkapcsolat?

Nincs hozzászólás.